Továbbra is csökken a hazai mezőgazdasági területek madárvilága
Az MME Monitoring Központja elkészítette két élőhelytípus leggyakoribb hazai madárfajai állományváltozásának elemzését az 1999-2015 között eltelt 17 évre visszatekintve.
Az adatok azt mutatják, hogy miközben a vizsgált erdei fajok (22 faj) állománya növekvő, addig a mezőgazdasági területeken élőké (16 faj) csökkenő tendenciát mutat. Utóbbiaknál a legerősebb csökkenés a hosszú távú vonulókat jellemzi. A kutatás arra figyelmeztet, hogy Magyarország sem kerülte el a nagyüzemi mezőgazdaság globálisan megfigyelhető élőhely átalakításának negatív hatásait, ami nálunk a 2004-es EU csatlakozásunkat követően erősödött fel. Az adatok alapján az agrárélőhelyekhez kötődően vizsgált fajok többségét 2005-ig állandó állományadatok jellemezték, az ezt követő tíz évben viszont ezek csökkenő tendenciát mutatnak, 2010-2012 közötti legalacsonyabb értékekkel.
Az európai uniós állománytrendekhez hasonlóan a mezőgazdasági területek fogyatkozó madárfajai közül a legjelentősebb csökkenést hazánkban is a hosszú távú, azaz a Szaharától délre telelő fajok mutatták. Ennek oka, hogy ezekre nem csak az európai, de a közel-keleti és afrikai élőhelyromlás, valamint a klímaváltozás negatív hatásai együttesen és olyan erővel hatnak, amit a fogyatkozó fészkelőpárok már nem tudnak ellensúlyozni. Az olyan eltűnőben lévő madárfajok azonosítása, mint amilyen például a 78%-os (!) állománycsökkenést elszenvedő réti tücsökmadár, azért is fontos, mert ezek a bioindikátor állatok az élőhelyük nagykövet fajaiként segítenek megfoghatóvá és a lakosság felé is kommunikálhatóvá tenni a kedvezőtlen környezeti folyamatokat. Fontos felismerni azt, hogy a negatív élőhelyi változások - a beporzórovar-fajok és a termésátlagok csökkenésével vagy a talaj kimerülésével már középtávon is veszélyeztethetik az emberi társadalom életminőségét is.
Ugyanakkor az adatok elemzése azt is kimutatta, hogy az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések (AKG) által érintett hazai mezőgazdasági területeken a madárállományok csökkenése kisebb mértékű. Azaz az AKG és különösen a Magas Természeti Értékű Területek (MTÉT) természetkímélő gazdálkodási elvárásai (pl.: kaszálatlan sávok meghagyása, madárbarát kaszálási módszerek bevezetése, csökkentett növényvédőszer és műtrágyahasználat, odútelepítés, rovartelelő bakhátak és ízeltlábú búvóhelyek kialakítása) pozitív hatást gyakorolnak a szántók és gyepek biológiai sokféleségére. Ebből az is következik, hogy a Közösségi Agrárpolitika hazánkban bevezetett eszközei közül mindenképpen fenntartásra érdemesek az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések és különösen azok speciális, természetvédelmi célú előírásai.
Mindennapi Madaraink Monitoringja
Az MME Közép-Kelet-Európában elsőként kezdte meg egy, a nemzetközi tudományos irányelveket szem előtt tartó általános madármonitoring-rendszer kidolgozását 1998-ban. Ennek egyik alapelemét a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) képezi, ami 1999 óta szolgáltat reprezentatív adatokat Magyarország főbb élőhelytípusairól. Az MMM programba 1999-2015 között 1300 önkéntes felmérő jelentkezett, és 1204 db 2,5x2,5 km-es UTM négyzetben (az ország területét felosztó négyzethálós mintavételi beosztás) végzett tavaszi felméréseket.
Az vizsgálat által érintett madárfajok az alábbiak voltak (rendszertani sorrendben):
Mezőgazdasági területeken élők (16 faj)
- vörös vércse
- fogoly
- fürj
- bíbic
- gyurgyalag
- búbospacsirta
- mezei pacsirta
- parlagi pityer
- sárga billegető
- réti tücsökmadár
- karvalyposzáta
- mezei poszáta
- tövisszúró gébics
- kis őrgébics
- seregély
- sordély
Erdei területeken élők (22 faj):
- kék galamb
- fekete harkály
- nagy fakopáncs
- közép fakopáncs
- kis fakopáncs
- erdei pacsirta
- ökörszem
- erdei szürkebegy
- vörösbegy
- énekes rigó
- léprigó
- sisegő füzike
- csilpcsalpfüzike
- örvös légykapó
- barátcinege
- fenyvescinege
- kék cinege
- csuszka
- rövidkarmú fakusz
- szajkó
- erdei pinty
- meggyvágó
Az adatok elemzése során az MME kutatói az egyes fajok állományváltozásának vizsgálata mellett, az egyes élőhelytípusok leggyakoribb madárfajainál tapasztalt változások mértani átlaga alapján kiszámítják az élőhely állapotát jellemző biodiverzitás indikátort. A mezőgazdasági területeken élő fajok esetében az FBI (Farmland Bird Index) csökkenést, míg az erdei fajoknál a WBI (Woodland Bird Index) értéke növekedést jelez az elmúlt 17 év tekintetében.
Az agrár (fent) és erdei élőhelyek (lent) biodiverzitás indikátorának alakulása a
Magyarországon vizsgált 16, illetve 22 faj esetében 1999-2015 között
(Forrás: MME Monitoring Központ - MMM adatbázis).
Az MMM adatbázisában nemrégiben frissített trend grafikonok között már a biodiverzitás indikátorok is megtekinthetőek.
Az MME támogatása
Kérjük, ne felejtse, hogy az MME tagság mellett többféle támogatással és a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával is segítheti egyesületünk, többek között a Monitoring Központunk munkáját. Köszönjük!
A letölthető 1% nyilatkozat a képre kattintva érhető el.
Orbán Zoltán, Nagy Károly, Tóth Péter
