Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

A közel 70 résztvevőnek elsőként Babocsay Gergely számolt be a Szakosztály egész éves munkájáról, melynek keretében számos rendezvényen is részt vettünk, ahol önkénteseink segítségével mutattuk be az érdeklődőknek a hazai hüllőket és kétéltűeket. A nyár folyamán sok lelkes fiatal részvételével, sikerrel rendeztük meg a már hagyománnyá vált Herptárbort, valamint az év hüllőjéhez kapcsolódó rajzpályázatunkra is számos szebbnél-szebb alkotás érkezett. A magyarországi gyíkfajokat bemutató vándorkiállításunk pedig az év során összesen 14 helyszínen, több mint 160 napon keresztül tette lehetővé a hazánkban előforduló gyíkok alaposabb megismerését. A fokozottan védett fajokra koncentráló védelmi programjaink közül ezúttal a kaszpi haragossikló program eredményeiről hallhattak a résztvevők Halpern Bálint előadásában. Ezt követően ismét Babocsay Gergely tartott érdekes képes beszámolót Mílosz, Kréta és Izrael herpetofaunájáról.

A rendezvény utolsó előadása keretében került sor a Herptérkép idei eredményeinek ismertetésére, valamint a legaktívabb felhasználóink év hüllőjével díszített ajándéktárgyakkal történő díjazására.

A legtöbb adatpontot az év során feltöltő és a legtöbb fényképes adatot küldő kategóriában ugyanaz a három személy került a dobogóra: Varga Zsolt végzett az első helyen 283 feltöltött adattal, valamint 281 fényképes adatponttal. A második helyet idén Wenner Bálint érdemelte ki, akit Szatmári Gergely követett a képzeletbeli dobogó harmadik fokán.

Az idei évben regisztrált felhasználóink közül a legtöbb adatpontot Szalóky Ildikó - és „Herptáboros” gyermekei – töltötték fel.

A fényképpel illusztrált megfigyelések közül az év legszebb fotóját Aliczki Manó küldte be egy villamos-sínekre tévedt barna varangyról. A második helyen Wenner Bálint közönséges lábatlangyík fotója, harmadik helyen pedig Németvári Nóra fali gyíkról készült fotója végzett.

Az idei év legérdekesebb fotóját Ujhelyi Sándor küldte, aki egy fürge gyíkot zsákmányoló szalakótát kapott lencsevégre.

Az idei év fajáról, a homoki gyíkról Csekés Róbert készítette a legszebb, első helyet érdemlő fényképet.

A díjazott képeket és még további 50 legszebb képet tartalmazó válogatást ide kattintva lehet megtekinteni.

A díjkiosztó után a résztvevők által hozott ételek és italok teljes elfogyasztására tett kísérlet ugyan kudarcba fulladt, de a hagyományos „tarisznyaparti” ismét beváltotta a hozzá fűzött reményeket és egy kicsit összekovácsolta az egybegyűlteket.

Az esemény zárásaként két vezetett, állatkerti túra közül választhattak a résztvevők, mely során a Cápasuli és a Mérgesház lakóival ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az Állatkert stábjának ezúton is külön köszönjük a rendezvényhelyszínt, a vezetett túrákat és a gördülékeny lebonyolításban nyújtott segítséget.

Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és kétéltűekben és hüllőkben gazdag, Boldog Új Évet Kívánunk ezúton is!

Az eseményről készült képválogatás ide kattintva tekinthető meg.

Győrig Előd meghívására érkeztünk, hogy az egyhetes, alapvetően madarász tematikájú gyermektáborban minél több ismeretet adjunk át a kétéltűekről és hüllőkről, ezen állatcsoportok ökológiájáról és természetvédelméről.

Fotó: Győrig Előd

Igyekeztünk interaktív programot szervezni sok terepi foglakozással, de előtte az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály gyíkos vándorkiállításának segítségével mutattuk be a hazai gyíkfajokat, külön figyelmet fordítva a területen előforduló fürge gyíkra (Lacerta agilis), zöld gyíkra (Lacerta viridis) és elevenszülő gyíkra (Zootoca vivipara). A több mint húsz érdeklődő fiatallal ezután a fajok ismeretével felvértezve indultunk a Fehér-tóhoz vezető ösvényre, ahol hamarosan találkozhattunk is az első fiatal fürge gyíkokkal, de előkerült egy barna ásóbéka (Pelobates fuscus) és egy különleges színezetű zöld levelibéka (Hyla arborea) is. Jó lehetőség nyílt a herptérkép alkalmazás bemutatására és használatának népszerűsítésére, aminek eredményeképp a nap hátralévő részébe sok adatponttal gazdagodott az adatbázis. Feltöltésre kerültek az időközben szemünk elé került zöldbéka fajok (Pelophylax spp.) is, valamint a fokozottan védett elevenszülő gyíkok. Ez utóbbi egyértelműen a nap fénypontja volt, hisz mindig nagy öröm találkozni ezzel a jégkorszaki reliktumfajjal, melynek populációi kimondottan az ilyen mély fekvésű hűvösebb, vízjárta területeken maradhattak meg a legutóbbi jégkorszak utáni felmelegedés során.

Fotó: Rák Gergő

A sikeres délelőtti órák után rövid pihenőt tartottunk a táborhelyen, ahol közben az év hüllőjéről, a homoki gyíkról (Podarcis tauricus) hallhattak bővebben a fiatalok. Ezután ismét túrára indultunk, amin változatos élőhelyeket látogattunk. Ez jó lehetőséget adott az ökológiai összefüggések átbeszélésére és a természetvédelmi célú élőhelykezelések bemutatására, valamint fajok sokaságának megfigyelését tették lehetővé. A kékperjés láprét és a tóparti magassásosok után egy puhafás ligeterdőbe értünk, ahol előkerült közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és vízisikló (Natrix natrix) is. Idő közben szóba került a madarak és hüllők taxonómiai kapcsolata, utóbbi élőlénycsoport táplálékláncban (pl.: gázló- és ragadozómadarak táplálkozásában) betöltött szerepe, de egy marhalegelőn áthaladva a gyepek dinamikus ökológiai egyensúlya is, amire a legeltetésnek nagy hatása van.

Fotó: Rák Gergő

A programok után jóleső ebédet költöttünk el közösen, ahol konstatáltuk, hogy igazán sikeres napon vagyunk túl, amit a látott fajok mennyisége is igazol. Öröm volt tapasztalni a fiatalok lelkesedését és széleskörű tudását, és azt, hogy milyen nagy sikerű egy ilyen tábor, ahonnan minden bizonnyal a jövő aktívan cselekvő természetvédői kerülnek majd ki. Ezúton is gratulálunk Győrig Elődnek és csapatának a színvonalas szervezésért, és köszönjük a meghívást!

 

Írta: Rák Gergő

Bernáth Dóra
SIKLÓNAPLÓ

Ma volt a nagy nap! Végre sor került a régóta tervezett siklógyűlésre, melynek fő célja, hogy átbeszéljük a felhalmozódott problémákat, sérelmeket, és megoldást találjunk rájuk. Én Vilmos, a vízisikló vagyok, és azért írom ezt le, hogy a jövőbeli siklónemzedékek okulhassanak belőle, és ne kelljen újra megoldást találniuk ugyanazokra a problémákra. A közérthetőség érdekében néhol kiegészítem pár saját véleménnyel, gondolattal. Kezdjük is!

2020. június 20., Királyrét

Reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót, hogy minden meghívott odaérhessen. Minden siklófajból legalább egy képviselőnek meg kellett jelennie, kivéve a haragossiklókat, mivel ők legközelebb a Vörös-kővárnál fordulnak elő, így nem tudtak eljönni. (Jobb is így...) A tárgyalásokat Eszmeralda, az öreg, bölcs erdei sikló vezette le.

- Köszöntöm az összes résztvevőt! - kezdte meg a gyűlést Eszmeralda. - Mint tudjátok, ennek az összejövetelnek legfőbb lényege, hogy végre ne csak vesződjünk a gondjainkkal, hanem megoldást találjunk, és kezünkbe vegyük az irányítást! (Nincs is kezünk...) Az első probléma, ami felvetődött, az eltűnő élőhelyek voltak.

- Feltűnt, hogy újabban mintha fogyna az élettér, régen az erdőszéli bokros volt a kedvenc vadászterületem, de amikor legutóbb odamentem, csak aszfalt volt a helyén - mondta szomorúan egy erdei sikló.

- Egyetértek, a múltkor találtam egy ideális avarhalmot a tojásaimnak, de másnapra nem hogy az avarhalom, de az erdő se volt a helyén! - panaszkodott egy másik.

- Szerintem tudjuk hova lett, nemrég találtunk egy jó nagy és kényelmes farakást, már be is költöztünk! - szólaltak meg a rézsiklók.

- No megszólalt a rezesbanda... - forgatta a szemét az előbbi erdei. (Hogy csinálta?!) - Ti bezzeg tudtok örülni más kárának!

- Juj, de harapós valaki! - jegyezte meg gúnyosan egy vízisikló.

- Esküszöm, fára mászom tőletek - pufogott a megsértett erdei.

- Ne pikkely, vagyis pikkelj ránk! - mondták a rézsiklók.

- Esszen ne vesszünk össze! - csitította a résztvevőket Eszmeralda. - Inkább foglalkosszunk a problémával!

- Nekünk, vízieknek se könnyű - mondtam -, pár éve volt egy kis tavacska teli ebihallal, békával, meg egy kis nádassal, de mintha kiszáradt volna.

- Mi, kockás siklók is vízben élünk, de inkább tavakban, nálunk a legfőbb gond az, hogy az emberek beépítik strandokkal a partokat, a nyílt vízre meg veszélyes kimenni - mondta egy kis kockás sikló.

- Bár azért elég jól megvagyunk mi ott is, az emberek észre se vesznek, aki meg igen, az se fog bántani, mert vagy fél, vagy nem érdekli - szólt közbe egy másik.

- Hát ez nem minden esetben igaz azért, éppen egy kő alól néztem ki, amikor hátulról nyakon ragadtak - mesélte felháborodva egy másik.

- Mi, víziek is szoktunk nagyobb tavakban lenni, de mi inkább a nádasban, ahol nincsenek emberek, ott biztonságosabb - tanácsoltam.

- Mennénk mi, de ott csak békák vannak, mi meg halevők vagyunk.

- Azért a béka se annyira rossz...

- Barbárok! Élve felfalni minden nyálkás, csúszós lényt... - szólt bele az erdei sikló.

- Mi van most veled, nem férsz a bőrödbe! - kontráztunk.

- Hát mégiscsak előkelőbb olyat enni, ami nem csak nyálka meg pikkely, például rágcsálók, madarak, tojások...

- Madarak, persze, majd mi leszünk az első repülő kígyók Magyarországon... És nem mintha a madár meg az egér nem csak toll meg szőr lenne, hiába, kénytelen leszel lenyelni a békát! (Mondjuk ez tényleg csúnya volt.)

- Ti csak ne sszemtelenkedjetek, mert elveszítem a hidegvéremet!

Ismét szegény Eszmeraldának kellett közbeszólnia. (Szerintem megbánta, hogy elvállalta a felügyelő szerepét.)

- Mindenki őrizze meg a hidegvérét, ez egy komoly tárgyalás, de eddig csak arról szól, hogy ti marjátok egymást!

- Nem vagyok én vipera... De azért, ha piszkálnak, harapok! - felelte dühösen az erdei.

- Ha már vipera, velük mi van? - vetette fel egy rézsikló. - Tudom, ők nem siklók, de nekik is lehetnek gondjaik.

- Szerettek volna csatlakozni Viper-en, de úgy döntöttünk, hogy velük az emberek foglalkoznak már - közölte Eszmeralda. (Ezt se sajnálom, azoknak még a szeme se áll jól.)

- Én azt hallottam, hogy építettek nekik külön viperavédelmi központot! Ez olyan igazságtalan, mi még hasonlítunk is rájuk! - mondta egy rézsikló.

Természetesen az erdei sikló most se bírta ki, hogy ne szóljon bele.

- Annyira hasonlítotok, hogy még tojást se tojtok, mint a többi kígyó, mert a viperák azt mondták, hogy ez a korszerű, mert nem kell tojással vesződni, elrejteni, védeni, de csak hűek akarnak lenni a nevükhöz!

- És az baj? Amúgy mi csak ál-elevenszülők vagyunk - felelte a rézsikló.

- Szegény viperák, direkt irtották őket, csak azért, mert féltek tőlük, pedig még egy tücsök elejtéséhez is méreg kell nekik - jegyezte meg szomorúan egy kockás sikló.

- Sajnos még a mai napig van olyan, hogy agyonvernek, eltaposnak minket, mert azt mondták, hogy a pokol teremtményei vagyunk! - kiáltotta felháborodva az egyik vízisikló. - Hát max a békáknak... meg a pockoknak... meg a gyíkoknak... De a lényeg az, hogy mi igazából a légynek se ártunk! (Hát, annak tényleg nem.)

- Újabban minket is védenek, ha valaki bánt, akkor pénzbüntetést kell fizetnie.

- Pont a haragossikló nincs itt, pedig neki a legmagasabb a természetvédelmi értéke köztünk, 500.000 forint, őt csak a rákosi vipera szárnyalja túl a duplájával!

- Szerintem az eszmei értékről teljesen eszement dolog eszmecserét folytatni! Mindegy, mit gondolnak rólunk az emberek, úgyse tudják ki az igazi érték... - ezt természetesen az erdei sikló mondta.

- Most magadról beszélsz, mi? Csak mert neked a haragossiklónál eggyel kevesebb nulla jutott.

- Nekünk, vízisiklóknak csak a tied fele! - tiltakoztam kissé hevesen.

- Még a gyerekeknek is tanítják, hogy ne bántsanak, még valami tábort is tartanak, herpesz tábor, vagy valami ilyesmi.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak, az a tábor arról szól, hogy megfogjanak minket. És amúgy is az herptábor!

- De utána elengednek!

- Legalább...

- Ajjaj, ha ezek most itt vannak, akkor menjünk a dolgunkra, mielőtt megtalálnak! Oszoljunk!

(Persze nekünk sose veszik be az oszló hullás trükkünket... Most ezen gúnyolódott vajon?)

- Várjatok! Még mielőtt szétválunk, egy csoportképet csináljunk, ezzel is megörökítve ezt a pillanatot! - szólt lelkesen egy fiatal erdei.

Így mindenki elrendeződött a fotózást magára vállaló kockás sikló utasításai alapján.

- Mindenki mondja, hogy csíz! És senki se pislogjon!

- Gyíknak nézel? - szólt közbe valaki, mire egy eddig nem hallott, kissé felháborodott hang felelt:

- Most mi bajod van velünk?

Meglepve oldalra néztem, és egy eddig kis termetű erdei siklónak nézett lábatlangyíkot pillantottam meg. Ezért nézek ki olyan döbbenten a képen. A kép amúgy jól sikerült, és csak az erdei siklók mondták csíz helyett azt, hogy; kaja!
Végül Eszmeralda zárta le a gyűlést a következő végszavakkal:

- Remélem, még találkozunk, addig is ne feledjétek a jelmondatunk:

FOGJUNK ÖSSZE, HOGY NE MINKET FOGJANAK ÖSSZE!

 Valóban, nem az az állat, amely csak úgy felbukkan elhagyatott házak romos kerítésein, mint a fali gyík, vagy gyanakodva les bennünket valamely hegyvidékünk bokros erdőszegélyén, mint ahogy azt a zöld gyík teszi. A homoki gyík sem elhanyagolt gyártelepeken, sem a megszokott turistaösvényeken nem fog felbukkanni. És bár elterjedésének nagy része a Balkánra esik, mégis van benne valami, ami a hungarikumnak is tekinthető. A Nagy Alföld alacsonyra legelt homokpusztáin érzi magát a legjobban, ott, ahol egykor hatalmas szürke csordák vagy sok ezres rackanyájak legeltek. Ez a gyík hazánkból azt a tájat találta meg élőhelyének, amelyet a leginkább magyar tájnak szoktunk tartani. De vajon mi állhat a „választása” mögött, és mit lehet tudni erről a különös gyíkról?

Elterjedése Európában és itthon

A homoki gyík dél-kelet európai elterjedésű hüllő. A magyarországi populációk elszigetelődtek a fő elterjedési területtől. Tőlünk délre a Balkán-félszigetet, illetve egyes görög szigeteket, kelet felé az alsó Duna mentét, a Fekete-tengert övező síkságokat, illetve a Krím-félszigetet népesíti be. Megtalálható még a Boszporusz kisázsiai oldalán is. Ezen belül 3 formáját tartják számon: a nálunk is előforduló törzsalakot (Podarcis tauricus tauricus), valamint 2 alfaját: a P. t. ionicus (Lehrs, 1902) Albániában, Északnyugat-Görögországban és a Jón-szigeteken fordul elő; a P. t. thasopulae (Kattinger, 1942) az Égei-tengeri Thasopulos szigetén honos. Magyarországon szigetszerűen az Alföld homokpusztagyepein fordul elő. A Pesti-síkságtól kezdve a Duna-Tisza közének szinte minden homokhátán megtalálható, ahol természetes gyepek fennmaradtak. Legészakibb előfordulása a bátorligeti legelő a Nyírségben. A Dunától nyugatra egyedül a Pákozd melletti rétekről jegyezték fel, de a populáció fennmaradását évtizedek óta nem sikerül igazolni, valószínűbb, hogy téves adatról van szó.

A homoki gyík európai és hazai elterjedése
(az Európai Herpetológiai Atlasz, valamint az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés adatai alapján).

Élénkzöld hát, csipkézett szegélyek

Bár vannak, akik vitatnák elsőbbségét a zöld gyíkkal szemben, a homoki gyík talán a legszebb, egzotikus színezetű gyíkfajunk. Testhossza mindössze 6-8 cm, a farka viszont a testhossz kétszeresét is elérheti. A hímek hátának közepén világoszöld sáv fut végig, amely a nászidőszakban élénkebb, később sötétebbé válik. A zöld sávot mindkét oldalon egy-egy barna, a szélein csipkézett, a testoldal felső részét is magában foglaló sáv határolja. A barna sávok nem egyenletesen barnák, hanem sötétebb és világosabb pettyekből, foltokból állnak össze. Mindkét barna sáv közepén, a hát oldalsó pereme mentén, fut egy vajsárga vagy krémszínű, ugyancsak hullámos vagy csipkézett szélű csík. A testoldal hashoz közeli felén fekete-(piszkos)fehér, márványos vagy pettyekből álló minta látható. Hasuk nászidőszakban narancsszínű, oldaluk alsó részén kék pettyek is megjelennek.

A hímek hasa nászidőszakban élénk narancsszínűre vált. A képen megfigyelhetőek a hímekre jellemző combpórusok is. (Fotó: Halpern Bálint)

A nőstények mintázata nagyon hasonló, de a barna sávok és a világos csíkok jóval kevésbé csipkézettek, a pettyek és foltok kevésbé kontrasztosak, emiatt lényegesen egyszerűbbnek, fakóbbnak tűnnek. A zöld sáv is kevésbé élénk, gyakran barnába vagy bézsbe hajló. Hasuk csontfehér. A fiatal egyedekről gyakran hiányzik a zöld, hátközepi sáv. Egyes helyeken a kifejlett zöld gyík (Lacerta viridis) nőstényeinek mintázata emlékeztet a homoki gyíkéra, ezért sokan annak is nézik őket. Az élőhely és a méret azonban többnyire elárulja, melyikkel van dolgunk. A zöld gyík jóval nagyobb és robosztusabb, mint a homoki gyík, bár kétségtelen, a homoki legelőkön a kettő előfordulhat egymás közelében. Az alföldi homokon kívül azonban a homoki gyíkkal nem találkozhatunk.

Élőhely, életmód, táplálkozás

A homoki gyík a nyílt homokpusztagyepeken él. Az alacsony gyepen kívül nem igényel más növényzetet, bár ha menekülnie kell, hasznát veszi a mélyebben fekvő térszínek fű- és kákazsombékjainak, és az azok alá fúrt rágcsálójáratoknak. Gyakran találkozhatunk vele a nyílt homokon is. Mivel sokkal inkább a növényzet szerkeze, mint fajösszetéte számít neki, erősen degradált növénytársulásokban is előfordul, ha azokban alacsony vagy ritka a növényzet. Éppen ezért a túllegeltetett gyepeken vagy a frissen felhagyott, újra füvesedő szántókon is találkozhatunk vele. A hazai vizsgálatok alapján pont a növényzet szerkezete alapján osztja fel élőhelyét az üde réteket kedvelő fürge gyíkkal (Lacerta agilis) és a dúsabb, száraz füvű, cserjékkel tarkított réteken gyakoribb zöld gyíkkal. Dél-Európában a magyarországinál változatosabb élőhelyeken fordul elő. Bár a Podarcis-genuszba sorolt gyíkokat hívják „faligyíkoknak” is, (az angol neve „balkáni faligyík”), a homoki gyík falra nemigen mászik.

A homoki gyík élőhelye a homokhátakat borító alacsony füvű homoki gyep, amely az alacsonyabb térszínek üde gyepjeivel váltogatja egymást. 
(Fotó: Babocsay Gergely)

Nappal aktív. Jól bírja a magas hőmérsékletet, még a meleg nyári napokon is szinte egész nap a felszínen mozog, leszámítva a legforróbb koradélutáni órákat. Megijesztve gyorsan menekül. Tudatosan megcéloz egy számára ismert üreget – általában rágcsálójáratot –, amelyben villámgyorsan eltűnik. Ha elvéti a lyuk bejáratát, néha visszafordul a támadó felé, hogy a rejtekhelyet újból megpróbálja megtalálni. Ilyenkor az is megtörténhet, hogy átfut a lábunk között. Sokszor cikk-cakkban fut, ami feltételezhetően a ragadozó „lerázását” szolgálja, másrészt így mintegy a területet pásztázva keresi meg a megcélzott búvóhely nyílását.

A fűben igen nehéz észrevenni. Pettyei és csipkés mintája szinte észrevehetetlenek a fűszálak közötti napfény- és árnyékfoltok apró mozaikjában.
(Fotó: Babocsay Gergely)

Apró gerinctelenekkel táplálkozik, amelyeket portyázva keres. Amikor nem aktív, földalatti üregekbe húzódik vissza. Az október végén kezdődő téli hibernációból március elején-közepén jön elő, a párzás áprilisban kezdődik. A nőstények 2-6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá. A rendkívül apró termetű fiatalok július végétől kelnek ki. A homoki gyíkot sok ragadozó fogyasztja. Elsősorban a gyepen portyázó ragadozómadarak ejtik zsákmányul, de a róka és a borz is megeszi, ha el tudja csípni, vagy kiássa üregéből. Fontos tápláléka lehet a rákosi viperának is.

Sok gyík, így a homoki gyík hímje is párzáskor szájával fogva tartja a nőstényt. (Fotó: Wenner Bálint)

Fiatal egyedek mintázata hasonlít a felnőttekéhez, de a zöld sáv hiányzik a hátukon. (Fotó: Sos Tibor)

Természetvédelem

A homoki gyík élőhelyét alkotó nyílt homokpusztagyepeket a múltban beszántották vagy a homok megkötése érdekében fekete fenyővel és akáccal túlnyomórészt beerdősítettek. Sok helyen csak apró, nadrágszíjparcella formában megmaradt gyepeken találkozhatunk egy-egy példánnyal. Ezek az összezsugorodott populációk hamarosan el fognak tűnni. A nagyobb megmaradt élőhelyeit is a cserjésedés, illetve a terjeszkedő özönnövényfajok, mint az akác, az ezüstfa, a selyemkóró vagy a magas és a kanadai aranyvessző veszélyeztetik. Élőhelyeit a cross-motorozás, és a quadozás is rombolja. Újabban a felfutó homokbányászat, és az azok nyomán felerősödő bányatóstrand-turizmus az, ami további jelentős homoki gyepeket pusztít el. Ezt a fajt is csak megmaradt élőhelyeinek tervszerű és jól átgondolt megőrzésével és kezelésével tarthatjuk meg a jövő nemzedékei számára. A Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.

Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés honlapján, illetve az okostelefonokon működő Kétéltű- és hüllőtérképezés alkalmazáson keresztül vár minden fényképes észlelést erről a szép gyíkról.

A homoki gyíkról készült további képek ide kattintva tekinthetők meg. 

Írta: Babocsay Gergely

Az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés programunk sikere továbbra is töretlen, melyet a 2021-ben, lelkes önkénteseink által honlapunkra beküldött 3 345 új megfigyelés bizonyít. Ennek köszönhetően a program fennállása óta eltelt 11 év során összesen 68 838 előfordulási adat (41 900 kétéltű és 26 938 hüllő) gyűlt össze a hazai herpetofaunáról.

A beérkezett megfigyelések több mint 60 százalékához (2 164) a megfigyelők fényképet is csatoltak, melyek nagyban segítik a validálás folyamatát. Az adatok több, mint fele (1 519) pedig az okostelefonokon működő androidos alkalmazáson keresztül érkezett.

A 2021-ben érkezett és az összes eddigi hüllő megfigyelés fajonkénti eloszlása

A 2021-ben érkezett és az összes eddigi kétéltű megfigyelés fajonkénti eloszlása

Az elmúlt évben összesen 543 új feltöltő regisztrált, akik közül 341-en már megfigyelést is töltöttek fel. Eddig 1 744-en osztottak meg adatot az összesen regisztrált 2 347 aktív felhasználó közül.

Újonnan regisztrált felhasználók száma éves bontásban

A 2021-ben honlapunkra beérkezett adatok területi eloszlása
 

A legtöbb adatpont (6 806) továbbra is a barna ásóbéka megfigyeléséről érkezett, míg az évek során leggyakrabban szem elé kerülő hüllő a zöld gyík (5 392). Őt nem sokkal lemaradva követi a mocsári teknős (4884).

A Herptérképre legtöbb adatot, valamint a legszebb és legértékesebb képeket feltöltőket idén is az év fajával díszített ajándékokkal jutalmaztuk, ezzel is megköszönve értékes, kitartó munkájukat.

Idén a legtöbb adatot, a tavalyi évhez hasonlóan Wenner Bálint töltötte fel (221). Második helyen Baracsy Ákos végzett 202 megfigyeléssel, míg a harmadik legtöbb adatot feltöltő 2021-ben Szatmári Gergely lett 199 adatponttal.

A legtöbb fényképes adatot (220) szintén Wenner Bálint küldte be, míg a második leglelkesebb fotós Varga Zsolt lett 176 fényképes adat feltöltésével. A harmadik helyen Szatmári Gergely végzett, akitől 173 fényképes észlelést kaptunk.

A legszebb képet idén Aliczki Manó készítette, akinek két barna varangyot sikerült lencsevégre kapnia. A második helyen Pálvölgyi Krisztina nagy tavibéka fotója, míg harmadik helyen Wenner Bálint vöröshasú unkáról készült képe végzett.

Aliczki Manó (barna varangy), Pálvölgyi Krisztina (nagy tavibéka) és Wenner Bálint (vöröshasú unka) fotója

Az idei év legérdekesebb fotóját Alicia Jimenez készítette egy zöld gyíkot zsákmányoló rézsiklóról. A zsűri különdíját Mátéfy Szabolcs párzó erdei siklókat megörökítő fotója kapta

A fotópályázat legérdekesebb, valamint különdíjas képe: Alicia Jimenez (zöld gyíkot zsákmányoló rézsikló), Mátéfy Szabolcs (párzó erdei siklók)

Az idei év fajáról, a zöld varangyról Seibert Vilmos készített első helyezést érdemlő képet.

Az év fajáról készült legszebb kép készítője: Seibert Vilmos

A díjazott képeket és 2021 legszebb fotóiból készült válogatásunkat ide kattintva lehet megtekinteni.

Gratulálunk a díjazottaknak!

A nyertesekkel a Herptérkép programban regisztrált e-mail címükön keresztül vesszük fel a kapcsolatot.

Az idei év kétéltűjének választott zöld varangy csupán egy a hazánkban előforduló 12 békafaj közül. Ezt az igen hasznos, különleges és sokak által kedvelt állatcsoportot szeretnénk megismertetni a „Keresd a Zöldet!” kampányunkhoz kapcsolódóan elkészült vándorkiállításunk segítségével.

A 12 panelből álló, könnyen felállítható kiállítás egyenként mutatja be hazánk békáit. Látványos fotókkal, grafikákkal illusztrálva számos érdekességet fed fel elterjedésükről, életmódjukról szaporodásukról és védelmi helyzetükről.

A bemutatóanyagot térítésmentesen bocsátjuk az oktatási intézmények rendelkezésére, igény esetén a békákat és kiemelten a zöld varangyot bemutató ismeretterjesztő előadással egybekötve.

A kiállítás megrendeléséhez az alábbi űrlap kitöltése szükséges: https://forms.gle/dtd6CVhmTuePi3tf9

További információ: khvsz.vandorkiallitas@gmail.com

 

A kiállítás menetrendjét az alábbi naptárban lehet megtekinteni: