Sajnos, tavaly nem sokkal a sikeres vonulás után elvesztettük a kapcsolatot jeladójával. Mi történt? Mi történhetett? Szeptember 9-ig a megszokott Bárós telelési adatokat kaptunk jeladójától. Azaz a szeméttelepről, víztározótól és a ligetből jöttek a jelei.

10-től viszont már csak a ligetből kaptunk pozíciókat, amelyek nagyjából egy helyre mutattak. A jelek szórása egy 50-60 méteres körzetben maradtak jórészt. Mivel a jeladójával korábban is volt gond, illetve előfordulhat adat kimaradás, vagy rossz időjárási körülmény, ezért az első napokban bizonytalanok voltunk. Viszont a pozíció nem változott érdemben a következő 10 napban sem, aztán a jeladó végleg elhallgatott.

Ezek összeségében egy nagy eséllyel elpusztult madár jeladójának adatait rajzolják ki. Persze akár a jeladó is leeshetett volna, de erre rendkívül kicsi az esély, amikor ilyet tapasztaltunk korábban ott mindig emberi beavatkozás történt. Még egy dologra utalnak a jelek, hogy a jeladó az utolsó napokban is mozgásban volt egy kicsit. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tetemet (jeladót), valami ragadozó, dögevő mozgathatta.

Mindenesetre így április előtt pár nappal egy dolog már bizonyosan kiderült, Báró többet nem fog hazatérni az iskola kéményére. Illetve mégis, mert azt talán kevesebben tudják honnan kapta a nevét Báró? Onnan, hogy az iskola régen a „Báró és a Báróné-é” volt. Tehát most, hogy a napokban új foglalók érkeztek a fészekre, a helyiek szerint megöröklik a Báró nevet. De kik ők?

Az új Bárót ismerjük, ugyanis ornitológia gyűrűt is visel! 2015-ben kelt ki a tojásból Ludányhalásziban egy elég kései fészekaljból.

Ez gólyáknál nem sok jót jelent, ugyanis a kései fészekaljakból származó fiókák gyakran lemaradnak a vonulásról és akár el is tévedhetnek, mely sokszor egyenlő a pusztulással. Őt még 2015.08.19-én is a fészkén sikerült megfigyelni testvérével együtt, persze ekkora már régen röpképesek voltak.

Már gyűrűzéskor is ő volt a nagyobb, jobb kondiban lévő egyed. Rátermettséget pedig még egy adat bizonyítja. Azon a télen egyike volt a 2015 korosztályának, melyet megfigyeltek Afrikába, ráadásul Dél-Afrikában. Rajta kívül a megjelölt 931 fiókából egy másikat szintén Dél-Afrikában és egyet Szudánban sikerült leolvasni.

2017-ben már visszatért Nógrádba, de ekkor még csak egy kajtár csapat tagjakén sikerült azonosítani a Cserhát egyik eldugott völgyében. A száraz júliusi időben a völgy alján összegyűlt víz vonzotta be a csapatot.

Ebben az évben pedig történt még egy érdekesség, hogy Őrhalomból jeleztek egy új fészket a templom előtt. Akkor nem futottunk össze a tulajdonsokkal mert hamar otthagyták azt, de mi ide is helyeztünk ki fészektartót és fészekalapot.

2018.04.14-én egy párt figyeltem meg a tartón melynek színes gyűrűje is volt. A HEG9-es hím. Az első párzások is ezen a tartón valósultak meg a templom bejáratával szemközt.

Hogy ne legyen minden egyszerű valamiért elhagyta a pár és sajnos átköltöztek egy közeli transzformátorra. Ennek több áramszünet lett a következménye amellett, hogy a gólyák is közvetlen életveszélyben voltak, ezért az odakerült gallyakat el kellett távolítani a gólyák berepülését meg kellett akadályozni. Újabb költözés következett a 22 számú főút és az Ifjúság út sarkára. Ekkor már jelentősen belecsúszott a pár a késő tavaszba, így csak egy fiókájuk lett, de egy ifjú pártól ez is szép eredmény elsőre.

Úgy néz ki idén nagyobb „lakásba” költöznek, ahol reméljük több fiókájuk is lesz. Idén már ők lesznek Báróék. A tavalyi fészküket pedig idén rendbe hoztuk és oda is érkezhet egy másik fiatal pár.

Őrhalomban Báró volt, van és reméljük még nagyon sokáig lesz is, ahogy Magyarország minden táján fennmaradnak a fehér gólyák és hirdetik a természet örökkévalóságát, megújulását!