Legnagyobb poszátafélénk, mely Magyarországon széles körben elterjedt, de sehol sem gyakori. Nevét jellegzetes keresztsávos mell- és hasmintázatáról kapta. Hazánkban sokszor a tövisszúró gébiccsel azonos élőhelyen fordul elő. Nem ritka az sem, hogy azonos bokron fészkelnek. Elsősorban rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de esetenként gyümölcsök, főként a fekete bodza bogyói is megtalálhatóak étlapján. Szeptemberben vonul el kelet-afrikai telelőhelyére.

Közép-Európától Közép-Ázsiáig terjed hatalmas kiterjedésű élőhelye. Évente csak egyszer költ, de az elpusztult fészekaljat pótköltéssel pótolja. A tavaszi vonulás után a költőhelyre érve a hímek revírt foglalnak, melyet kiemelkedő pontokon énekelve és jellegzetes nászrepüléssel jeleznek. Ilyenkor a madár egy magasabb ágról felrepülve, majd alázuhanva hallatja lágy, sokszor rigóra emlékeztető énekét. Fészke a többi poszátáéhoz hasonló és alacsonyan épül. A fészeképítésben a tojó aktívabb. Egy átlagos fészekalj 5 tojásból áll, a kotlásban a hím olykor besegít a tojónak.