Hazai és európai állománya az utóbbi években jelentősen csökkent. A fészekparazita kakukk egyik gazdamadara. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik, a fiókákat többnyire hernyókkal eteti. Ősszel, akárcsak a házi rozsdafarkú, rájár a bodzaborok bogyóira is. Vonuló, a telet Afrika trópusi részein tölti. Vonulása augusztusban és szeptemberben zajlik, tavaszi érkezése a költőhelyére lényegesen rövidebb idő alatt zajlik le.

Eurázsiai elterjedésű faj, de Észak-Afrikában is élnek populációi. Kedveli az erdős területeket, ártéri ligeterdőket, gyümölcsösöket. A költőhelyre a hím csalogatja a tojót, aki kiválasztja a számára megfelelő fészkelőhelyet. Hasonlóan a házi rozsdafarkúhoz, megtelepszik mesterséges "C" odúban, természetes faodvakban, tetőszerkezeteken is. A fészket a tojó építi, eközben a hím éneklésével őrzi a revírt. 5-7 tojását csak a tojó melegíti. A hím ritkán eteti párját, a fiókák táplálásában már többet segít. A kerti rozsdafarkú hímjeinél ismert jelenség a bigámia. Hazánkban jellemzően domb- és hegyvidékeken fordul elő. Az erdei településeken – például a Mátrában – gyakori költőfaj a lakott területeken is, de nem annyira ragaszkodik az emberhez, mint a házi rozsdafarkú. Változatos és messzehangzó énekébe sokszor kever más fajoktól származó strófákat. Gyakorlott madármegfigyelők akár 10-12 egyéb madár énekének részletét is felismerik az öregebb, tapasztaltabb hímek énekében.