Rendszeres átvonuló, a Hortobágyon található egyetlen tradicionális pihenő és vedlőhelye. A kiégett, túllegeltetett szikes pusztai növényzet habitusában a lilék költőhelyére emlékeztet, ezért fordul elő nálunk csak szórványos és speciális élőhelyeken. Leginkább ősszel, augusztus és november között lehet megfigyelni, tavaszi vonuláson ritka. A Hortobágyon kívül általában kisebb csapatait lehet látni a dél-alföldi szikes pusztákon, újabban a Dunántúlon is megfigyelték csapatait szántóföldi környezetben. Európai állománya kis mértékben csökken, a nálunk megjelenő egyedek speciális rövidfüvű élőhelyének fenntartása a hazai természetvédelem fontos feladata. Rendkívül bizalmas madár, de a túlzott zavarás a madarászok részéről kedvezőtlenül befolyásolhatja az itt tartózkodó madarak számát. A telet a Közel-Keleten és Észak-Afrikában töltik.

Élőhelye, költése:

Eurázsia sarkvidéki tundráin fészkel, de az európai magashegységek közül az Alpokban, a Kárpátokban és az Appenninekben is fészkel alhavasi lejtőkön, magas fennsíkokon. Jellemzően gyér növényzetű területeken telepszik meg. A tojó a nagyobb és színesebb a két ivar közül, több hímmel is párzik, a fiókák felnevelését is rájuk hagyja. Legtöbbször csak a hím kotlik az 1-3 tojáson. A fészekhagyó fiókák körülbelül egy hónapos korukban röpképessé és önállóvá válnak. Főleg rovarokat, pókokat, férgeket, puhatestűeket fogyaszt, kis mennyiségben növényi eredetű táplálékot is magához vesz.