Rendszeres átvonuló és téli vendég, főleg a nagyobb folyókon, tavakon lehet megfigyelni október és április között. Más északi récékhez hasonlóan nagyobb csapatai a Dunán, a Balatonon és a Tiszán tartózkodnak. Átnyaralásáról is vannak adatok, sőt, költését is dokumentálták már hazánkban. Európai állománya kis mértékben növekszik, ebben annak is szerepe lehet, hogy egyes északi országokban hagyománya van a vadászok és a madarászok körében, hogy mesterséges költőládákat helyezzenek ki a faj számára. Nálunk sokáig vadászható faj volt, de sosem volt jelentős aránya a terítékekben. Vonuló madár, a telet a kontinens nagyobb folyóin, tavain, tengerpartok mentén tölti. Védetté nyilvánítása folyamatban van.

Élőhelye, költése:

Eurázsia és Észak-Amerika fenyves és elegyes erdei adnak otthont a fajnak. Tavak és folyók mentén lévő erdőkben költ. Odúlakó, lehetőség szerint a vízhez közel keres magának elhagyott harkálylakot vagy természetes odút. Fészekalja 6-11 tojásból áll, a fiókák 27-32 nap alatt kelnek ki, megerősödésük után felkapaszkodnak az odú belső falán, majd egyesével kiugrálnak. A tojó 2-3 hetes korukig védelmezi őket, de csak két hónaposan válnak röpképessé. Kagylókkal, csigákkal, rákokkal, kis halakkal, rovarokkal táplálkozik. Hazánkban télen elsősorban ott csoportosul, ahol sok a fő táplálékát jelentő vándorkagyló.