A kakukkok nagy-britanniai jeladózása

A költésparazita (tojásait más madárfajokkal kiköltető) kakukk európai állományának vonulásáról alig rendelkeztek információval a kutatók, egyszerűen nem volt elegendő gyűrűs madár visszafogás az elmúlt több mint száz évben. Ezen változtatott a British Trust for Ornithology (BTO) programja, melynek keretében 69 kakukkot, egyetlen mentett tojó kivételével (egy hónap múlva erről is levették a jeladót) a nagyobb és a fiataloknál erősebb öreg hímeket jelöltek meg alig 5 grammos nyomkövető eszközzel 2011 óta. Ezek közült 7 jelenleg is aktív, de a szervezet honlapján az összes madár mozgása visszakereshető és elemezhető.

A BTO-vizsgálat elindításának hátterében az angliai kakukkállomány gyors és drasztikus megfogyatkozása állt (az 1990-es évek közepe óta a csökkenés meghaladja az 50%-ot). Hosszú távú (a Szaharától délre) vonuló fajként joggal merült fel annak lehetősége, hogy a hónapokig tartó repülés, majd a telelés is kihat az egyedek kondíciójára, ami pedig a hazatérési esélyt és a költési sikert is befolyásolhatja. És itt jött a probléma – az, hogy a szakemberek gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tudtak a kakukkok vonulásáról.

A természetvédelmi vonatkozások mellett a faj vonulási stratégiája azért is különösen érdekfeszítő kérdés, mert egy olyan madárról van szó, amit költésparazitaként a többi madárfajnál jóval kevésbé korlátoz a költési időszak. A tojó kakukkok a szaporodási időszak elején és közepén, áprilistól júniusig, az énekesmadarak első és másodköltése során, két sorozatban 8-10 tojást csempésznek a magyarországi mintegy 30, hatalmas elterjedési területükön több mint 100 (!) gazdamadárfaj fészkébe. Ezt követően a kakukkok „szabadok”, hiszen a tojások melengetése, majd a fiókák etetése nem az ő gondjuk. Nem véletlen, hogy egyes hímek már június 4-én megkezdik az „őszi” vonulást, és július közepére megérkeznek a Szahara déli, Száhel-övezetébe, ahonnan jóval kényelmesebb tempóban, október-november során érik el a Közép-afrikai erdőségeket.

A 2011-2017 között Angliában megjelölt 69 kakukk elképesztő mennyiségű új
információt szolgáltatott a faj vonulási viselkedésének elemzéséhez
(forrás: www.bto.org).

 

Tavasszal az angol jeladós kakukkok a klasszikus, Afrika és Európa nyugati területeit érintő útvonalon érkeznek vissza a Brit-szigetekre, így meg sem közelítik Magyarországot

 

"Larry" története

„Larry” június 20-án kelt útra élőhelyéről, Északkelet-Angliából és július 18-án érkezett meg Dél-Olaszországba, a „csizma” talprészéhez. Valószínűleg az ekkor Európa középső régióját sújtó, emlékezetes kánikula hatására a madár tíz nap itt tartózkodást követően, július 29-én északi irányba fordult. Másnap, július 30-ára, 1200 km-t repülve Közép-Lengyelországba ért, közben a Barcs-Győr vonalon Magyarországon is átrepült.

A következő több mint két hetet Lengyelországban töltötte, ahonnan augusztus 18-án indult vissza, délnek, hogy másnap, augusztus 18-án, 600 km megtétele után Horvátországba érjen. Eközben ismét átrepült hazánkon, most a Mogyorósbánya-Bátaszék vonalon. Horvátországból, mindössze két pihenőnapot követően, egyetlen repüléssel 1600 km-t tett meg a Szahara belsejéig.

Az adatok alapján hat napot töltött itt, a „semmi közepén”, csak ezt követően, augusztus 29-én indult tovább, jelenleg pedig Csád középső régiójában, a sivatag déli peremén jár.   

"Larry" három vonulási útvonala 2015-2017.08.31 között - 5 térkép,
katt a képre (forrás: www.bto.org).

 

"David" is

A BTO honlapjának adatai alapján egy másik kakukk, a szintén kifejlett hímként jelölt „David” is átrepült hazánkon őszi vonulása során. 2012. június 27-én Szlovákiából érkezve szinte pontosan ugyan azon az útvonalon repült, mint „Larry” idén, a második áthaladásakor. A következő években „David” jóval délebbi útvonalakon haladt, így messze elkerülte a Kárpát-medencét, majd adója 2016 november 20-án, miközben a madár a Kongói Demokratikus Köztársaságban tartózkodott, meghibásodott, végleg elhallgatott.

"David" öt vonulási útvonala 2012-2016 között - 3 térkép, katt a képre
(forrás: www.bto.org).
 

 

Amint azt a brit kollégák is írták, miközben a kakukkok vonulási viselkedésükről szinte semmit nem tudtunk, addig sajátos szaporodási stratégiájuk rendkívül jól kutatott, sok ismerettel rendelkezünk erről. A vizsgálatok olyan elképesztő eredményeket hoztak már eddig is, melyeket érdemes legalább nagy vonalakban áttekinteni.

 

A költésparazitizmus

Azt jelenti, hogy egyes madárfajok nem maguk nevelik fel a fiókáikat, hanem tojásaikat más gazdamadárfajok fészkeibe csempészik. Az egyik legismertebb ilyen madár a hazánkban is gyakori kakukk, mely hatalmas elterjedési területen, Északnyugat-Afrikától Európán át Kelet-Ázsiáig fészkel.

Ugyanakkor messze nem a "mi" kakukkunk az egyetlen költésparazita faj – egyes becslések szerint a világ madarainak mintegy 1%-a, vélhetően legalább 100-120 faj tartozik ebbe a viselkedési csoportba:

Kakukkok:

• a világ kakukkfajainak kb. 40%-a (135-147 fajból / az Óvilágban 56, az Újvilágban pedig 3 faj) költésparazita;
• a rokonság többsége saját fészket épít (ezek lehetnek a talajon és a fák, bokrok magasában), melyben maga költi ki a tojásait, és neveli fel a fiókáit; sőt, van olyan fajuk, melynek tojói közösségi, közösen épített fészekbe rakják le a tojásaikat és közösen költi ki azokat.

Vidapintyek:

• Afrikában élnek;
• magevők;
• szigorúan egy-egy gazdamadárfajra specializálódtak.

Mézkalauzmadarak: 

• Afrika és Ázsia indo-maláj térsége;
• 17 faj;
• esetükben a fészekparazitizmus feltételezett oka az egyik (nem igazolt) hipotézis szerint az, hogy táplálékspecialistaként az alacsony energiatartalmú méhviasz nem alkalmas a fiókanevelésre.

Gulyajárók:

• a csirögefélék közé tartozó újvilági madárcsoport;
• 5 fajuk van;
• több mint 100 énekesmadárfaj fészkét parazitálják.

Récefélék:

• egy faj, a Dél-Amerikában honos kakukkréce.

A világ egyik legismertebb madara, a prérifarkas örök legyőzője, a gyalogkakukk
egy létező madár, ami Észak- és Közép-Amerika félsivatagos vidékein honos.
Névadója a kaliforniai földikakukk saját fészket épít, és amint az ezen a
videón is látható, akár a csörgőkígyókkal is megküzd
(forrás: YouTube).

 

"Fegyverkezési verseny"

Ha egyszer ilyen kényelmes dolog másra bízni az utódnevelés rengeteg nyűgjét, akkor miért nem költésparazita minden madár? – tehetjük fel jogosan a kérdést. A válasz az, hogy azért nem, mert a kényszerű gazdamadarak nem üldögélnek tétlenül, hanem folyamatos alkalmazkodással újabb és újabb rafinált trükköket vetnek be a támadókkal szemben. Azaz a gazdamadarak nem kiszolgáltatottak, sőt, költésparazitának lenni nagyon munkás és kockázatos dolog. Ezt jelzi többek között az is, hogy a parazita fajoknak a hasonló termetű, hagyományos viselkedésű madarakhoz képest akár hat-hétszer annyi tojást kell egy szezonban leraknia.

 

A támadók trükkjei

Annak érdekében, hogy sikeres legyen a tojások idegen fészekbe csempészése, a költésparaziták az alábbi megoldásokat biztosan használják.

• A kakukkunkról kiderült, hogy a tojó egy napig visszatartja a tojást (a kutatók eddig azt hitték, hogy ilyen nem lehetséges), melynek következtében az embrió a tojó testének 40 ºC-os környezetben annyit fejlődik, mint a fészekben, a kotló madár alatti 36°C-ban 31 óra alatt. Ez az az előny, melynek következtében a parazita fióka általában egy nappal a mostohatestvérei előtt kel ki, így van ideje a tojásokat, testvéreket kilökni a fészekből.

• A kikelő, csupasz és vak parazita fióka a hátát érő nyomás hatására az ezt kiváltó tojásokat, mostohatestvéreket hátrálva kilöki a fészekből – így versenytárs nélkül övé az összes táplálék. Erre általában szüksége is van, mivel a gazdamadarak gyakran jóval kisebbek nála.

Ezen a videón ez a viselkedés figyelhető meg egy cserregő nádiposzáta
fészkében (forrás: YouTube).
 

• A költésparazita afrikai mézkalauzmadarak csupasz és vak fiókáinak alsó és felső csőrkávja elképesztő méretű kampóban végződik, így könnyen meg tudják ragadni és ölni a mostohatestvéreiket (pl. gyurgyalagokat).

• A kakukkok táplálkozóterülete (hímnél és tojónál egyaránt) más, mint a párzási és a tojásrakó-terület, amivel a tojások rejtett célba juttatásának esélyét növelik.

• Tojásaik héja vastagabb, hogy kibírják a becsempészés körülményeit, pl. amikor a kakukk (kloákáját a bejárathoz szorítva) odúba vagy zárt fészekbe (pl. ökörszem) pottyantja ezeket.

• A paraziták tojásai nem feltétlenül hasonlítanak a gazdamadáréhoz, színezetük lehet fehér, kék, mintázott, illetve a gazdamadáréhoz megtévesztésig hasonló. Ennek oka, hogy egyes gazdamadárfajok nem veszik észre vagy nem foglalkoznak az eltérő tojásokkal, míg mások rendkívül érzékenyek az eltérésre. Ha pedig a parazita faj a megfélemlítő „maffia-stratégiát" követi (lásd később), akkor erre nincs is szüksége.

• A zárt, sötét odúba, fészkekbe csempészett parazitatojás gyakran sötét, hogy a rossz látási viszonyok között így „tűnjön el”, legyen kevésbé feltűnő a gazdamadár többnyire világos tojásai között.

• Van, hogy a parazita faj tojója egy ártalmatlan, nem parazita faj tojójának színeit veszi fel. Csakhogy ezt követően a gazdamadár mindkét fajt támadni kezdi, azaz ez a megoldás sem "csodafegyver".

• A „maffia-stratégia" lényege nem az álcázás, hanem a megfélemlítés. A barnafejű gulyajárónál a kutatások azt mutatták, hogy ha a gazdamadár eltávolítja a gulyajárónak a saját tojásaihoz nem hasonlító tojásait, akkor a parazita madár az esetek 56%-ában szétverte a madár fészkét (egyébként a fészekpredáció csak 6%-ban jelentkezett). Illetve az is előfordul, hogy a gulyajáró azért rombolja szét a gazdamadár fészkét, hogy amikor az új költésbe kezd, legyen ideje becsempészni a saját tojását.

• Ugyancsak a kényszerítő kakukkmaffia módszert alkalmazza az Ibériai-félszigeten élő pettyes kakukk, mely a szarkát parazitálja. Mivel a szarka fészke mély és meredek falú, a kakukkfióka nem tudja a mostoha tojásokat/testvéreket kitolni. Ezért a kakukkfióka együtt nevelkedik a szarkafiókákkal, melyekkel szemben a következő stratégiákat alkalmazza a faj:
  (1) a kakukkfióka itt is korábban kel ki, így nagyobb és erősebb lévén el tudja nyomni a testvéreit, eleszi, elkéregeti előlük a szülők által hordott eleséget, így azok elpusztulnak;
  (2) a tojó rendszeresen visszatér ellenőriznii a parazitált fészket, és a gazdamadár egy vagy több tojását óvatosan megrepeszti, kilyukasztja, amitől azokban az embriók elpusztulnak, amit a szülők nem veszik észre;
  (3) ha az ellenőrzött fészekből a kakukktojás vagy a -fióka eltűnik, a kakukk elpusztítja a szarka fészekalját, hogy az ne tudja tovább örökíteni ezt a sikeres védekezési módot.
  Ugyanakkor a 2. pontban leírt tojásrepesztéses vagy -lyukasztásos viselkedés visszafelé is elsülhet. A kifolyó tojástartalom olyan erősen a fészek aljához ragaszthatja a tojásokat, hogy azokat a kotló madár nem tudja forgatni, így a parazita saját tojásában is elpusztul az embrió.

• A parazita madárfaj hímje (a mi kakukkunk is ilyen) segíthet elterelni a gazdamadarak figyelmét – mutogatja magát és elcsalja az őt támadó párt, míg a tojónak van ideje a fészekhez reppenni, és megejteni a tojáscsempészést.

• A barnafejű gulyajárónál – melynek tojója egy költési szezonban akár 40 tojást is rak különböző fészkekbe – azt találták, hogy a tojók agyában a memóriáért felelős hippokampusz nagyobb, mint a hímeknél, illetve két közelrokon faj mindkét ivaránál.

• Az afrikai költésparazita vidapintyek fiókái a mimikri tökéletesítése érdekében leutánozzák a gazdamadár pintyfajok fiókáira jellemző, a szájzugban és a csőr belsejében fajspecifikusan elhelyezkedő, gyakran fényvisszaverő foltocskákat is.

 

A gazdamadarak védekező trükkjei

Sokan gondolják úgy, hogy a természetben a ragadozók mindig előnyben vannak, és "szegény" zsákmányállatok esélytelenül, kiszolgáltatottan kénytelenek tengetni nyomorult életüket. Pedig ez koránt sincs így! A zsákmányállatok eleve sokkal-sokkal többen vannak, így az egyednek eleve nagy esélye van elkerülni a ragadozót. Ráadásul a prédafajok számos trükkel védekezhetnek, hogy csak az elrejtőzést, az álcázást, a gyorsaságot említsük. Ugyan ez igaz a költésparazita vs. gazdamadár viszonylatra is, különben az előbbieknek nem kellene akár 40 tojást is rakniuk egy szezonban. Lássunk néhány példát erre is: 

• Egyes fajok, pl. az afrikai szövőpintyek nehezen megközelíthető, alsó állású és csőszerűen kinyúló bejáratú fészket építenek.

• Mások tojásai egyedi, a fajon belül is csak az adott tojóra jellemző mintát viselnek, amit a parazita faj nem tud leutánozni.

• Az Ausztráliában élő lazúr tündérmadár embriói a tojásban fejlődés utolsó stádiumában megtanulnak egy szülőpár-specifikus jelszóhangot a tojótól, amit az kimondottan ezért ad ki. Kikelés után a saját fiókáknak ezt a hangot kell hallatniuk annak érdekében, hogy elkerüljék a szülők támadását, illetve azok etessék őket.

• Két ausztráliai poszátafajról kiderült, hogy rendkívüli megfigyelőképességről tanúságot téve a szülők megtanulták felismerni a kis rézkakukk sajátjaikhoz megtévesztésig hasonlító fiókáját.

• A nálunk is gyakori cserregő nádiposzáták jelzőhanggal jelzik a szomszédos fészkek tulajdonosainak, ha kakukktojást találtak, és a jelzés, védekezés hatásának erősítése érdekében a párok közelebb fészkelnek egymáshoz.

• És mi történik akkor, ha a parazita faj tojása, fiókája lebukik? A gazdamadarak ilyenkor:
  (1) kidobják a tojást vagy a fiókát;
  (2) tojásos fészek esetében egy új fészket építve a régire befalazzák a parazitatojást, akár a sajátjaikkal együtt;
  (3) otthagyják a fészket, és máshol újat építenek.

• Magyarországon a tövisszúró gébics megtanulta felismerni a kakukktojást az 1970-es évekre, így a kakukkok jelenleg nem vagy csak elvétve parazitálják ezek fészkeit.

 

Szupernormális balesetek

Szupernormálisnak a normálisnál hatékonyabb választ kiváltó ingert, viselkedést nevezzük. A költésparazita madarak esetében a nem kellően megfontolt tojáscsempészés bizony könnyen magában hordhatja az esélytelenséget:

• Az odúban (pl. széncinege) nevelkedő kakukkfióka elpusztul, ha nem tud kijutni a számára szűk röpnyíláson.

• Hasonlóképp esélytelen az a kakukktojás, amit a tojó tőkés réce fészkébe rak le.

• Sikertelen a parazitálás akkor is, ha a gazdamadár alkalmatlan táplálékkal eteti a fiókát. Ez általában akkor fordul el, ha egy rovarevő költésparazita olyan magevő gazdamadár fészkébe csempészi a tojását, ami a fiókáit is magvakkal eteti. A rovarevésre optimalizált emésztőrendszerrel rendelkező fióka ugyanis nem képes megemészteni a mageleséget, ezért éhen pusztul.

Orbán Zoltán