Idén felhagytunk a „frontális tanítás” hagyományával, és megpróbálkoztunk egy olyan módszerrel, amelynek révén a táborozók önállóan, kisebb csoportokba szervezve szerezhetik meg a kétéltű- és hüllőbiológiai ismereteket. A társaságot 5 csapatba osztottuk, és innentől kezdve minden csapat maga dokumentálta a talált állatokat, próbálkozott a határozásukkal, lényeges jellemzőik leírásával. A csapatok munkáját egy-egy idősebb, tapasztaltabb táborozó fogta össze.

Első alkalommal a szabadstrand kockás siklóival és az átfolyó csatornák zöldbékáival ismerkedtünk, de a hálózás során nagy örömünkre egy pettyes gőte lárvája is előkerült. A második napon természetközeli élőhelyeket kerestünk fel (némelyiket csak Mizsei Edvárd terepjárójával lehetett megközelíteni), ahol mocsári és erdei békák garmadával, valamint vízisiklókkal találkoztunk. Később félnapos kirándulást tettünk a Kis-Balatonhoz, ahol Szász Benedek madárgyűrűző, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársa mutatta be nekünk a fenékpusztai madárvártát. A látogatás során néhány frissen fogott nádi énekes, köztük egy ritka fülemülesitke is gyűrűt kapott. Benedek egy közeli vizes élőhelyre is elkalauzolta a társaságot. A Kis-Balatonnál kis tavibéka, mocsári teknős, lábatlangyík és elpusztult rézsikló is előkerült. Itt Kovács Tibor korábbi KHVSZ-elnök is besegített nekünk a keresésben. Egy este a szabadstrand környékére zseblámpákkal is kivonultunk, ahol több barna ásóbékával és kapitális nagy tavibékákkal is találkoztunk.

Terepen és a tábori foglalkozások során a táborvezetők külön-külön foglalkoztak a csapatokkal, ami a gyerekeket is nagyobb aktivitásra sarkallta, és persze jobban is élvezték a programot. Volt herpeto-képzőművészeti, természetvédelemről, kutatásokról szóló foglalkozás is. A tavalyi évhez hasonlóan a jól teljesítő csapatok plusz pontokat kaptak, és persze a főzésben, mosogatásban, takarításban való segítségért is jártak a pontok. Levonásra csak ritkán került sor, például az egyik tábori mellcsizma  fenékpusztai vonatállomáson felejtéséért.

A megfigyelt kétéltűeket és hüllőket könyvek, internetes források és persze a táborvezetők segítségével kellett jellemezni. Ez nagy feladat volt.  Minden csapat kapott egyet a megfigyelt fajok közül, és a terepi tapasztalatok, jegyzetek és fotók alapján átfogó jellemzést kellett adniuk jellegzetes tulajdonságaikról, legközelebbi rokonaiktól való megkülönböztetésükről, élőhelyükről, életmódjukról és természetvédelmükről. Az öt faj az erdei és mocsári béka, a vízi- és a kockás sikló, valamint a barna ásóbéka volt, és a feladatot valamennyi csapat ügyesen megoldotta.

A teljes ellátást ezúttal a táborhely szolgáltatója biztosította számunkra, , az ételekre nem is lehetett panaszunk. Bográcsozásra és szalonnasütésre persze így is volt alkalom. A rekkenő hőségben fürdési célból is sűrűn látogattuk a Balatont, ám mivel a kockás siklók is ugyanezt a partszakaszt használták, a fürdőzést nem lehetett szigorúan különválasztani a herpetologizálástól. Mindent egybevetve, a résztvevők értékelése szerint az idei tábor kikapcsolódásként és tanító-szemléletformáló minőségében is remekül sikerült, jövőre hasonló szellemben szeretnénk megismételni.