Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson rekordszámú, 394 felmérő vett részt országszerte, és minden eddiginél teljesebb felmérést eredményezett.

Idén növekedett a megfigyelt területek száma és területe is. Ezek érintették az ország legjelentősebb ismert sas-telelőhelyeit, ebből következően a lehető legpontosabb képet alkothatunk a hazánkban tartózkodó fajokról és ezek egyedszámáról. A felmérők 2 757 db 2,5x2,5 km-es, és 513 db 10x10 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló "szemeit") érintettek, ami összesen 17 231 km²-t jelent (megyei táblázat megtekintése >>).

A XII. Országos Sasszinkron keretében a következő sasmegfigyelések történtek: rétisas 702–735, parlagi sas 272–280, fekete sas 5, szirti sas 4. Így a nagy lefedettségnek köszönhetően a legtöbb sas is idén került lencsevégre, de a sasok "sűrűsége" nem változott az átnézett területeken. Az utóbbi évek átlagának megfelelően átlagosan 4 rétisas és 1,5 parlagi sas telel 100 négyzetkilométerenként hazánkban.

A leggyakrabban megfigyelt ragadozómadár-faj az egerészölyv volt 5 762 példánnyal. Kékes rétihéjából 722, vörös vércséből 882, karvalyból 263, gatyás ölyvből 300, kerecsensólyomból 45, vándorsólyomból 42, kis sólyomból pedig 63 egyedet láttak. A rejtett életmódú héjából mindössze 28, a ritka pusztai ölyvből pedig 3 példány került elő. A vonuló, de az utóbbi években egyre gyakrabban áttelelő barna rétihéjából 55 egyedet figyeltek meg. (A sasokon kívül megfigyelt ragadozómadár-fajok adatai a jelentőlapok a részletesebb feldolgozását követően kis mértékben változhatnak.)