A fészkelő párok száma kettővel nőtt a tavalyihoz képest, így már 48 pár költését kísérhettük figyelemmel. Beazonosítottunk 4 új revírt is, ahol a fészkek pontos helyét még nem ismerjük, ezért a megyében költő sasok száma már 52 párra tehető.

A Rétisasvédelmi Programot 1987-ben indította be az MME. Akkor 15-20 párra becsültük a kipusztulás szélére sodródott hazai állományt. Elterjedésük csak a három dél-dunántúli megyére korlátozódott. Baranyában mindössze 4 pár költését feltételeztük. A védelmi erőfeszítéseknek köszönhetően az állomány kezdetben lassú, majd egyre intenzívebbé váló fejlődésnek indult. Napjainkra a rétisas Magyarországon általánosan elterjedt madárfajjá vált, gyakorlatilag bárhol találkozhatunk vele. A költő párok száma már közelíti a 400-at, ami jelentős sikere a hazai természetvédelemnek. Talán az sem véletlen, hogy a faj Ausztriában és Szlovákiában is újra megtelepedett.

Az eredmény egyrészt annak köszönhető, hogy a program során lényegesen bővültek a sasokkal kapcsolatos ismereteink, amit jól tudtunk hasznosítani a gyakorlati védelmi munkánkban. Másrészt sikerült az erdőgazdálkodók többségével elfogadtatni a faj megóvása érdekében szükséges természetvédelmi korlátozásokat, ezért a fészkelőhelyek hosszú távú megőrzését biztosítani lehetett. Ezen még az sem változtatott lényegesen, hogy a magánerdők tulajdonosainak nyomására az új erdőtörvényben a döntéshozók szűkíteni igyekeztek a természetvédelem lehetőségeit.

Az idén a megyében fészket foglaló sasok közül ténylegesen 43 pár költött, míg 5 pár esetében nem történt tojásrakás. A költések közül 27 bizonyult sikeresnek. A szülőmadarak 14 esetben 1 fiókát, 13 esetben 2 fiókát neveltek fel. Összesen 40 fióka repült ki a baranyai fészkekből, ami a második legjobb költési eredménynek számít, és alig marad el a 2016. évi rekordtól (41 kirepülő fióka).