Gólyafészek-magasító állvány (gólyakosár)

A fehér gólyák régóta az emberi települések jellemző madarai. Falvaink, városaink mai képének szerves részét képezik azonban a kiterjedt villamos légvezeték hálózatok is, aminek egyes típusain a gólyák otthont is találnak, bizonyos helyeken viszont áramütést is szenvedhetnek. Milyen veszélyek fenyegetik kedvelt madarunkat és mit tesznek értük a természetvédők?

Gólyák a településeken

Mivel az emberek szinte minden tevékenységéhez szükség van áramra, a villamos hálózat mindenhol ott van falvainkban, városainkban. Nem is csoda, hogy a fehér gólyák az utóbbi bő fél évszázadban a kéményekről, fákról, kazlakról átköltöztek a villanyoszlopokra és ma már a fészkek 90%-a villanyoszlopra épül. A váltás részben kényszerű volt, hiszen eltűntek a fészekrakásra alkalmas, hagyományos, oldalfüstölős kémények, a nád- és zsúptetők, de a letört tetejű nagy fákat is azonnal kivágjuk, nem várva meg a gólyák fészekrakását. Mindez viszont az is jár, hogy az áramütés kockázata a gólyákat, a madarak között egyedülálló módon, már otthonuk közelében veszélyezteti.

Gólyafészkek a vezetékeken

Hazánkban az első országos gólyafelmérés 1941-ben zajlott, akkor a fészkek közel egyenlő arányban épültek fákon, épületeken és kazlakon. 1958 óta minden ötödik évben sor kerül a gólyafészkek összeírására (1973-ban egy év csúszás volt, igazodva az 1974-es nemzetközi felméréshez). Az első villanyoszlopra épült gólyafészkek 1968-ban kerültek elő, szám szerint 91 db. A gólyát megtelepedését az tette lehetővé, hogy az 1962-re lezárult villamosítási program részeként az összes hazai faluban (kásőbb a tanyavilágban is) megjelentek a 100–120 cm-es kereszttartós, 3–4 párhuzamos vezetéket tartalmazó hálózatok. Ezeken a gólyafészkek aránya 2009-ig folyamatosan nőtt, elérve a mai 90%-ot. A gólyáknak nem okoz nagyobb gondot a villanyoszlopon fészket építeni, mint egy – akár szélben hajladozó – fa ágaira.
Az áramszolgáltatók és a természetvédők már az 1970-es években kifejlesztették a gólyafészektartó állványok első változatát, amelyből az 1980-as évekig legalább 2900 darab készült el (a rendszerváltás kissé visszavetette a folyamatot). Mindez azt is jelentette, hogy gólyafészkek százai voltak közvetlenül a vezetékeken, hosszú évekig. Ennek ellenére a gólyafelmérések során csak néhány adat érkezett fészekledőlés vagy zárlattól kigyulladt fészek miatt meghiúsult költésről. Viszont már ekkor is problémát jelentett a fészektől független oszlopokon elpusztult szülőmadarak miatti fiókapusztulás és a kirepülés után a fiatalok áramütése.
A fentiek alapján felmerülhet a kérdés, hogy a gólyáknak mennyire megfelelő fészkelőhelyek a villanyoszlopok? A válaszhoz ismerni kell a gólyák fészkelési szokásait is. A gólyafészek egy kosárhoz hasonló dolog: alul és körben ágakból áll, a bélelés a fiókákat szárazon és melegen tartó széna, fűcsomó, esetenként hulladék. A gólyák a fiókáknak hozott táplálékot a fiókák csőre mellett a fészek közepére is öklendezik. Ennek maradékát és a fiókák esetleg a fészekbe kerülő ürülékét úgy tudják eltakarítani (eltakarni), hogy folyamatosan friss fészekanyagot hordanak. Emiatt a gólyafészkek egész szezonban (felefelé) növekednek, idővel a több mázsás, néhány esetben több tonnás tömeget is elérhetik.
A fészek alját alkotó, a vezetékekkel érintkező száraz ágak nem vezetik az áramot. Gond akkor van, ha a madár fészekanyagként villanypásztor-zsineget, drótot visz fel, vagy nagy esőben a felázott ürülék elektromosan vezetővé válik. Ilyenkor a fészek zárlatot okoz, extrém esetben kigyullad. Évek alatt kialakuló probléma, hogy az alulról korhadó régi fészekanyag idővel megcsúszhat, a fészek ledőlése a fiókák kiesését, a vezetékek leszakadását, zárlatot is okozhat. Mindezek jól megelőzhetők a fészkek alá kihelyezett tartóállványokkal.

 

A magyarországi fehérgólya-fészkek többsége a települési kisfeszültségű elektromos
hálózat oszlopaira épült. Ezek különösen esős időben válnak veszélyessé, mert
ilyenkor még nagyobb a rövidzárlat veszélye, ami nem csak a madarak életét
fenyegeti, de a fészek áramfogyasztóként is viselkedik és egész
településrészeken okozhat több órás áramszüneteket.

 

Kisfeszültségű oszlopon pihenő fehér gólya. Kialakításuk miatt ezek az oszlopok csak kivételesen okoznak áramütést.

 

Nem ritka, hogy a legveszélyesebb középfeszültségű, "gyilkos" vezetékszakaszokon teljes fészekajak,
a szülők és más madarak tucatjai is halálos áramütésben pusztulnak el
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Áramütéses balesetek

Ha egy madár testén áthalad az elektromos áram, azaz ha teste hidat képez egy magasabb és egy alacsonyabb elektromos potenciálú hely között, azonnal halálos áramütést kap, vagy égési sérüléseket, későbbi láb- és szárnyelhalásokat okozó sérüléseket szenved. Mindez a szabadvezetékek oszlopain kétféleképpen alakulhat ki: a fázis-fázis zárlat két vezetőszál egyidejű érintésével; a földzárlat egy vezető és egy földelt oszlopelem (pl. kereszttartó kar vagy leesésgátló) egyidejű érintésével (bővebben a témáról: https://mme.hu/madarak_es_vezetekek). Hatalmas műszaki különbség van a gólyák fészkelőhelyéül szolgáló ún. kisfeszültségű (230–380 V), a középfeszültségű (10–35 ezer V) és a nagyfeszültségű (35 kV feletti) hálózatok közt.
A villamos energiát nagy távolságra a nagyfeszültségű vezetékek szállítják, amelyek 30 méter körüli oszlopain olyan nagy a vezetékek távolsága, hogy áramütést nem okoznak. Spanyolországban és Portugáliában nagy számú gólyafészek épül ezekre az oszlopokra, hazánkban kerecsensólyom-ládák találhatók rajtuk. Itt a vezetéknek repülés okoz problémát.
A nagy számú áramütésért a középfeszültségű hálózat felel, amelynek többnyire 10 méteres oszlopain a vízszintes keresztkarok földeltek, az arra ülő madarak már a vezeték megközelítésekor is áramütést szenvedhetnek, mert az áram „áthúz” a vezető és a földelt rész közt. Ma már csak az MME szakembereinek bevonásával kifejlesztett, madárbarát oszlopok épülnek, ahol a vezetékek és a földelt elemek megfelelő távolsága és a burkolatok megelőzik a problémát. A régi, veszélyes hálózatok átalakítása ha lassan is, de folyamatos. Ezek az oszlopsorok hozzák be a településekre az áramot, ám sajnos a gólyafészkek egy részének környékén is van belőlük, veszélyeztetve a kirepült fiatalokat és az öreg madarakat.
A fogyasztók közelében lévő, a településeket teljesen behálózó kisfeszültségű hálózatok kereszttartói ellenben nincsenek leföldelve, ezeken az áramerősség sem elég az „áthúzáshoz”, így a madarak csak akkor szenvednek áramütést, ha két vezetéket lábukkal, vagy átázott szárnyukkal lehajolva egyszerre megérintenék. Az MME TOTEM adatbázisában mintegy 1400 fehér gólya áramütéses balesetéről van adat, ami alapján az áramütések szinte kizárólag a középfeszültségű oszlopokon történnek. Az áldozatok közt nagy számban vannak a külterületeken átvonuló gólyák, a frissen kirepült fiatalok és sajnos költésben lévő öreg (felnőtt) madarak is.

A madarak és légvezetékek konfliktusáról részletesebben tájékozódhat a 2010 júniusában megjelent (tovább a hírhez >>) kiadványunkban, melyben az elektromos vezetékhálózat okozta ütközéses és áramütéses madárveszteségek nagyságrendjét és kezelésének lehetséges megoldásait elemezzük.

 

A kiadvány letölthető itt >>

 

A gólyakosár

Az MME 1974-es megalakulásakor négy fő területen kezdte el a tevékenységet:  ragadozómadár-védelem, fehérgólya-védelem, madárgyűrűzés és környezeti nevelés. Az első két program kapcsán gyorsan kiderült, hogy az elektromos áramütés és vezetéknek ütközés milyen nagy károkat okoz. Ezért az egyik legfontosabb feladat ennek a problémának a kezelése volt, így született meg a gólyafészek-magasító állvány (közismertebb nevén a "gólyakosár") és a szigetelőpapucs, ami az első lépés volt középfeszültségű ("gyilkos") oszlopok kereszttartóinak madárbaráttá tételében.

 

Az ezredforduló óta gyártott, új típusú gólyafészek-magasító (gólyakosár).

 

A magyar szabvány szerint készülő MME gólyakosár azért
olyan robusztus és nehéz, ...

 

... mert az erre felépülő és évről-évre bővített fészek tömege a több
mázsát is elérheti (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A közreműködésünkkel tervezett és általunk forgalmazott gólyakosár két részből: fészekalapból és a fészekalapot tartó állványból áll, ez a megoldás mind a szállítást, mind a felszerelést könnyebbé teszi. (Sajnos a műszaki rajzot is tartalmazó szabványügyi dokumentumot jogvédettség miatt nem tehetjük közzé.) Az 1 m átmérőjű fészekalap vázát egy 4 × 6 cm-es és 100 cm hosszú zárt szelvény és egy erre merőlegesen álló szögvas alkotja, amit kör alakban keretez egy 5 cm széles, 3 mm vastag laposvas, és az egészet befedi egy 5 mm átmérőjű szálakból álló betonvas háló (lásd néhány bekezdéssel lejjebb a fotót). A fészekalapot tartó állvány 120 cm hosszú és 4 cm átmérőjű vascsövei egymástól 20 cm-re helyezkednek el, ezt a távolságot 2 db 4 x 3,5 cm-es rájuk hegesztett szögvas biztosítja. Ezek a fészekalap zártszelvényéhez hegesztett, függőlegesen álló, 20 cm hosszú és 6 cm átmérőjű vascső-csonkokba csúszva illeszkednek a gólyakosár vízszintes alapjához. 2 db azonos méretű szögvas alkotja a szerkezet az oszlophoz rögzítő "ellen-elemét", amit két 14-16 mm vastag csavarmenetes-szár szorít az oszlop két oldaláról egymásnak. A szabvány gólyafészek-magasító állvány függőleges, egyszálú oszlopokhoz készült, ezért lehetőleg ilyeneken használjuk. A szárra rácsúsztatott kosár szinte mindig billeg a csövek közötti hézag miatt. Ezt az új gyártású kosaraknál átmenő csavarrögzítéssel orvosoltuk, a régebbieknél ez utólag is megtehető vagy 2 db 120-180-as szög beütésével szüntethető meg.

Gólyakosár készen jelenleg nem kapható, az áramszolgáltatóknál és esetleg a nemzetipark-igazgatóságoknál lehet készleten, ez ügyben náluk érdemes érdeklődni.

 

Kiknek ajánljuk?

A gólyák védelme nemcsak érzelmi és természetvédelmi kérdés. Az áramellátás folyamatossága miatt ez a lakosság, az önkormányzatok és az áramszolgáltatók közös érdeke is. Ezért az oszlopfejekre épült fészkek és a szerencsétlenül járt madarak okozta üzemzavarok megelőzésében ezek a szereplők közösen tehetnek.
Az áramszolgáltató vállalatok, a nemzetipark-igazgatóságokkal és az MME-vel együttműködve évek óta folyamatosan tartóra helyezik az újonnan vezetékre épült gólyafészkeket.  
Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, a gólyák költése önálló fészekoszloppal azonban magánházaknál a kert végében, vállalati telephelyen, iskola- vagy óvodaudvarban is segíthető, ennek költsége önkéntes munkával teljes egészében kiváltható, intézmények esetében akár pályázatból is finanszírozható. A fészektartó kazánkéményre, épületekre is kihelyezhető. Egy-egy gólyakosár néhány tízezer forintos árát megfelelő kommunikációval, kampánnyal akár egyéni, akár céges adományokból fedezni lehet, de az önkormányzat is felvállalhatja. Némi szervezéssel pedig a gólyakosár kihelyezési költségei is csökkenthetőek, ha rá tudjuk beszélni a megfelelő daruskocsival rendelkező vállalkozót, hogy ingyen vagy kedvezményes áron biztosítsa a gépeket és a hozzáértő kezelőket.

 

Mikor van rá szükség és mikor kell más megoldást választani?

A kisfeszültségű villanyoszlopokon kifejezetten szükséges gólyakosarat tenni! A fentebb leírtak alapján látható, hogy a fészektartóra elsősorban a nagyra növő fészkek biztonságos megtartása, ezzel párhuzamosan a ledőléssel okozott károk és a villamos hálózatok üzemzavarainak megelőzése édekében van szükség. Fészektartóra emelhetők a kazánkéményre épült fészkek is, biztosítva a kémény megfelelő működését. De új gólyapár megtelepítésére is alkalmas a gólyakosár.
Az áramütés magas veszélyét hordozó középfeszültségű oszlopokon viszont a fészekkezdemény mielőbbi eltávolítása szükséges, mert a fészeképítési kisérlet szinte törvényszerűen áramütést, gólyapusztulást, zárlatot, üzemzavart okoz. Ilyen oszlopon jelenleg nincs is fészek az országban és zajlik a madarak e veszélyes helyekről való távol tartására alkalmas eszközök (drótbokréták, műanyag terelők) kifejlesztése is.

Mikor lehet kihelyezni?

A természetvédelmi oltalom alatt álló madarak fészkei is védettséget élveznek, ezért a fokozottan védett (ez a legmagasabb védettségi fokozat Magyarországon) fehér gólyák fészkeinek áthelyezéséhez is (akár vezetéken, akár kéményen) a megyei kormányhivatal (2015 tavaszától a zöldhatóságok beolvadtak megyei kormányhivatalokba) engedélye szükséges. Erre a hivatal a vészhelyzetek kivételével (például ha a fészek egy nyári viharban megrongálódik) csak a költési időszakon kívül ad engedélyt. A megyei kormányhivatalok (ennél a hatóságnál lehet bejelenteni a minden esetben törvénytelen gólyapusztítást is) listáját megtalálja itt >>. Üres gólyakosarak kihelyezéséhez viszont – mivel ezeken még nincsenek fészkek – nincs szükség kormányhivatali engedélyre.

Hogyan zajlik a kihelyezés a gyakorlatban?

Az MME és a nemzetipark-igazgatóságok évről-évre összeállítják az új gólyafészkek listáját, amelyet a költési szezon végén megküldenek az áramszolgáltatók felé. Az áramszolgáltatók – csak ők végezhetnek a vezetéksorokon munkálatokat – az őszi-téli időszakban helyezik ki az új tartókosarakat, melyre az eredeti fészket visszarakják vagy műfészket helyeznek el. Több oka is van, hogy nem azonnal kérjük a fészektartók kihelyezését!
-    Egy fészektartó kihelyezése, különösen egy bonyolult felszereltségű oszlopon (és a gólyák előszeretettel választják ezeket, talán mert jobban hasonlítanak eredeti fészekrakóhelyeikre, a fákra) több órahossza is lehet. Mindezt a madarak egy része zavarásnak veszi nem érzni biztonságosnak a frissen kiválasztott helyet és odébb áll.
-    Tojásos és fiókás időszakban kifejezetten kockázatos az akkorra már megépült fészek bolygatása, ráadásul felesleges is! A korábban leírtak alapján a frissen megépült fészkek ledőlése és azon az áramütés nem jellemző.
-    Az újonnan épülő fészkek többségét valószínűleg fiatal párok rakják. A gólyák 3–5 éves korukban kezdenek el költeni, de nagy részük már előtte is visszatér költőterületére. Sok fészekkezdeményt nem is fejeznek be ezek a fiatal madarak és nem térnek később rá vissza. Ezeken a helyeken a tartókihelyezés felesleges idő- és költségráfordítás. Országszerte több mint négyezer üres gólyakosár van a vezetékeken (amit a madarak fészekanyag hiányában csak ritkán foglalnak el). Ugyanezt az erőforrást hasznosabb az áramütés veszélyét adó középfeszültségű oszlopok madárbaráttá tételére fordítani!

 

Alkalmazási lehetőségek

A gólyakosaraknak két felhasználási módja létezik: "üresen" kihelyezve új, biztonságos fészkelőhelyet kínálnak a gólyáknak, illetve a vezetékekre épült fészkeket ezekre ráemelve (vagy helyettesítve) megszüntethető a fészekhez köthető áramütéses esetek száma.

 

A gólyakosár fészekalapjára drótozott ágak segítenek a madaraknak felismerni a
fészkelésre alkalmas helyet, de a foglalási arány sokkal jobb lesz, ha
műfészekkel kiegészítve helyezzük ki ezeket.

 

Az egyik tipikus gólya "vészhelyzet", amikor a madarak tavasszal új fészket kezdenek
építeni egy oszlop áramütés-veszélyes kereszttartójára
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Új fészkelőhelyként

Kihelyezés előtt a kosár vas alapjára drótozzunk (sugárirányban) legalább néhány csukló vastagságnál vékonyabb ágat, hogy a madarak számára jobban érzékelhető legyen a fészekalap, de még jobb, ha egy teljes műfészket tudunk ráhelyezni (az MME munkatársai az utóbbi időben szinte már csak ilyen gólyakosarakat helyeznek ki). Ez legegyszerűbben az alábbiak szerint készíthető el:

  • Fűzvesszőből (legjobb a szomorú fűz), szőlővenyigéből vagy bármilyen friss, 1 cm-nél vékonyabb, rugalmas, egymással 20-40 cm-rel fedésben lerakott gallyból készítsünk mintegy 6-7 méternyi, 20-25 cm vastag köteget, amit 40-50 centiméterenként kössünk össze lágy, de erős (pl. 1,5 mm vastag) dróttal.
  • A köteget a talajon kerékszerűen görgetve tekerjük fel, közben a "meneteket" dróttal arasznyi-kétarasznyi szakaszonként szorosan rögzítsük egymáshoz.

 

  • Amikor elkészült a 100-120 cm átmérőjű műfészek, tapossuk középen kicsit bemélyedő alakúra, az esetleges hézagos részeket pedig gallyakkal tömjük be.

 

Gólyakosárba való fészekalap meggyágból ...

 

... és szőlővenyigéből (Fotók: Serfőző József).

 

  • A gólyakosárra rögzítés (legalább 5-6 helyen, "átmenő" drótozással), majd az oszlopra helyezés után a műfészek bemélyedő középső részét béleljük ki jól ledöngölt vékony gyeptéglával, szénával, szalmával vagy a régi fészekből származó bélésanyaggal (azért a felhelyezést követően, mert így a fészekbélés nem potyog ki).

 

A műfészkek bélelésével utánozzuk a gólyák munkáját (ez látható ezen a természetes
fészken), még vonzóbbá, még fészekszerűbbé téve a gólyakosarat
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A gólyakosárra épített, a valódihoz minél inkább hasonlító, átlátszatlan műfészek-alapra azért van szükség, hogy a gólyák felismerjék a potenciális fészkelőhelyet, amit tovább tudnak építeni és biztosabban foglalnak el. Az üresen kihelyezett gólyakosarakat gyakran évek, évtizedek alatt sem foglalják el a madarak, míg a műfészekkel kiegészítettek foglalási aránya és -gyorsasága sokkal jobb.

 

A gólyafészkek ellenőrzéséhez is emelőkosaras daruskocsira van szükség, egy akár
több mázsás fészek gólyakosárra telepítéséhez viszont egy teherdaru és a lehulló
törmeléket, a bontott fészekanyagot elszállító teherautó is kell
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Veszélyes fészkek gólyakosárra helyezése

Villamos hálózaton ezt a munkát az áramszolgáltató szakemberei végezhetik és végzik a bevált módszerek szerint. Más aljzaton is felhasználhatók ezek a tapasztalatok. Nagyon fontos, hogy a fokozottan védett gólyafészkek áthelyezése előtt időben indítsuk el a megyei kormányhivatali engedélykérést, mert ennek ügyintézési határideje több hónap.

Amennyiben erre elektromos hálózatban lévő oszlopon kerül sor, az áramszolgáltató felméri, hogy mennyi időbe telik a munka, mert ennek függvénye, hogy mennyi időre kell áramtalanítani a rendszert, ami pedig meghatározza, hogy hány nappal, illetve héttel korábban kell kiértesítenie a szolgáltatónak az áramszünetről a fogyasztókat.

A veszélyes fészkek áthelyezésekor két megoldás közül választhatunk:

  1. a régi fészek megtartása és darus átemelése (ez jóval munkagépigényesebb, mivel az emelőkosaras autó mellett teherdaru is szükséges hozzá),
  2. illetve ennek lebontása és gólyakosaras-műfészkes helyettesítése (esetleg a régi fészek felső részének áthelyezésével).

A nagyobb, több mázsás, akár évtizedes-évszázados fészkeket daru nélkül nem lehet egyben leemelni. A kézi lebontás ősszel a leggyorsabb, mert nincs összefagyva a fészek. A bontást lehetőleg fagymentes időben végezzük, mert egy több évtizedes fészek szétszedése egy órát is igényebe vehet, ami kőkeményre fagyott, vályogszerűen tömör állagú fészekanyag esetében jóval hosszabb is lehet (növelve az embereket idegesítő áramszünet hosszát). A munkát kis darabonként kézzel, vasvillával, kisbaltával végezzük, ügyelve, hogy ne legyen vezetésszakadás, illetve a lehulló darabok egyéb kárt, sérülést ne okozzanak. A feleslegessé vált régi fészekanyag eltakarítását forgalmas, balesetveszélyes helyen (úttest, járda) a bontás után azonnal meg kell tenni. A fészekmunkálatok előtt néhány nappal érdemes az önkormányzatot tájékoztatni és kérni, hogy közmunkások, szállító konténer vagy teherautó biztosításával járuljon hozzá a gyors rendrakáshoz. A legjobb megoldás az, ha a fészek darabjait egyből a szállító járműre dobálhatjuk.Egy elsőéves fészek áthelyezése vagy egy új gólyakosár-műfészek kihelyezése 30-40 perc alatt is elvégezhető. Egy több mázsás monstrum átemelése vagy lebontása (az alatta lévő ferde tartó leszerelésével), s az új gólyakosár felszerelése akár 2 óránál is több időt igényelhet.

 

Alternatív gólyafészkelőhely-megoldások

A fehér gólyák az ember előtti időkben - és sok helyen még ma is - hagyományos módon fákon és sziklákon fészkeltek és fészkelnek. Ez a rugalmas viselkedés a védelmükben is kamatoztatható:

  • A gólyák gyakran szemelnek ki kéményeket fészkelőhelyül, ami aktív kémények esetében télen kellemetlen lehet, hiszen lehetetlenné teszi a szellőzést. Ez az oka annak, hogy a lakók vagy a közintézmény üzemeltetője általában eltávolítja a fészekkezdeményt - pedig van más megoldás is. A kéményre ráültethető olyan méretre készült gólyakosár, amivel a fészek fél-egy méterrel a kürtőkivezetés fölé emelhető, így a kémény biztonságos működése a madarak megmaradása mellett szavatolható. Ilyen megoldás esetén a gólyák tolerálják azokat a nyáron is működő kéményeket (például a gázüzemű meleg víz előállító rendszereknél), melyek a költési időszakban is "füstölögnek".
    Természetesen ezeknél a kosaraknál is gondoskodnunk kell a fentiekben ismertetett fészekalapról. Fontos, hogy ez mindig kör alakú és legalább 100-120 cm átmérőjű legyen, még akkor is, ha a gólyakosár szögletes kivitelezésű.

 

Aktív kéményeken a gólyafészek akadályozhatja a
megfelelő szellőzést, ezért ilyen esetben a fészket át
kell telepíteni egy nem használt kéményre vagy egy
közelben kihelyezett megfelelő fészekalapra.

 

Gólyakosár ipari méretű ...

 

... kéményen (Fotók: Orbán Zoltán).

 

  • Vastag ágak csúcsközeli, villás elágazásainak szűk alapi részét husángokkal feltöltve fészekalapot kínálunk a madaraknak.

 

... és fán (Fotó: Orbán Zoltán)

 

  • Szabad berepülést nyújtó, teherbíró oldalágak belső részére készíthető olyan fészekalap "trepni", amire a gólyák fészket tudnak építeni.

 

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

  • Hasonló fészekalapok bármilyen magas, legalább egy irányból nyitott, egyébként más funkciót betöltő póznákon (például a lenti két képen látható gémeskúton (fotók: Imre Tamás) is kialakíthatóak.

 

Fehérgólya-fészek gémeskúton (Fotók: Imre Tamás)

 

  • Olcsón beszerezhető leselejtezett, betongyámos fa telefonoszlopok, fémcső-póznák segítségével a fehér gólyák a Madárbarát kert program részeként akár a kert vagy az udvar végében is megtelepíthetőek.

 

Gólyafészek faoszlopon (Fotók: Orbán Zoltán)

 

  • A vezetéksor közelébe felállított, de az elektromos hálózatba be nem kötött beton villanyoszlopok is biztonságos fészkelőhelyet jelentenek, a veszélyes fészkek gólyakosárra helyezve ezekre is áttelepíthetőek.

 

Fehér gólya fészek önálló tartóoszlopon
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

Az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a gólyák számára a szabadon álló fa fészekoszlopok gyakran túl ingatagok (ezeken egy év után megszűnik vagy soha nem is indul költés), ezért ezeket egy másik oszloppal meg kell támasztani vagy négy irányban kipányvázva stabilizálni kell. Betonoszlopoknál ez a hatás kevésbé jelentkezik, de ha lehet, ezeknél is érdemes kettős, A oszlopot használni.

Nagyon fontos, hogy a mesterséges gólya fészekalapokat előrelátóan, a gólyák számára nagyobb biztonságot nyújtó helyekre telepítsük, illetve erre is használjuk. A lenti képen látott esetben hiába van a fészek szigetelt vezetékű, ezért nem áramütés-veszélyes oszlopon, az alig két méterre lévő madárgyilkos középfeszültségű hálózat mind a fiókákra, mind az öreg madarakra életveszélyt jelent. Ilyen helyen mindenképpen érdemes a gólyafészek áttelepítésével próbálkozni.

 

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

Mivel nem érinti az elektromos hálózatot, a "gólyaoszlop és -kosár" technika kínálja az egyik leggyorsabb, legegyszerűbb fészekpótlási lehetőséget. A betongyámos fa telefonoszlop az alacsony súlypont miatt néhány ember segítségével akár kézzel is felállítható, még akkor is, ha a tetejére rászereltük a gólyakosár fészekalapot.

 

Néhány éve Nagykátán egy nagy vihar kidöntötte ezt a gólyafészkes fát, és a fiókák
a közeli jászberényi állatkertbe kerültek.

 

A madárvédők egy nap alatt szereztek egy telefonoszlopot és egy gólyakosarat, amire
egy komplett műfészket is drótoztak.

 

Eközben az öreg madarak a közeli házak tetején vártak. Ez a viselkedés, hogy baleset
esetén sem hagyják el az akár évtizedek megszokott fészkelőhelyet, általánosnak
számít, és egyben esélyt ad arra, hogy gyors cselekvést követően tovább élhetik
az életüket a fészekpótláson (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Fehér gólya fészek mentése Nagykátán
A vihar másnapján az életben maradt fiókák egy vödörben tették meg az utat
(Fotók: Kovács Norbert és Orbán Zoltán) ...

 

... az időközben felállított oszlop tetején lévő műfészekig, ahol ezt követően a
szülők tovább gondozták őket (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A gólyafészkek "albérlői"

A gólyák óriási fészkei "társasházként" üzemelnek, a tulajdonosokon kívül számos más állatfaj számára nyújt fészkelőhelyet az ágak szövevénye. Ezek között a házi és a mezei veréb a leggyakoribb, de előfordult barázdabillegető, ökörszem, seregély és csóka költése is, Tiszalökön pedig egy kalitkából kiszabadult barátpapagáj él egy gólyafészek aljában. Azonban ennél veszélyesebb vendégek, lódarazsak is előfordulhatnak itt.   

 

 

Ezzel azért kell tisztában lennünk, mert a fészek magasában végzett munka közben számítanunk kell a szokatlan helyről nagy zajjal kirebbenő, kirajzó állatokra, amely komoly baleseti kockázatot jelent.

 

Mit tehetünk még a gólyákért?

Az egyesületünk által kidolgozott, okostelefonról is kitöltető adatlap segítségével bárki gyorsan és egyszerűen tudja eljuttatni hozzánk az adatokat a madarakra veszélyes oszlopokról és vezetékszakaszokról, melyeket így összegyűjtve és területileg összesítve tudunk eljuttatni az eljáró megyei hatóságokhoz, a nemzetipark-igazgatóságokhoz és az érintett áramszolgáltatóhoz (részletek és adatlap >>).

Hasonló adatszolgáltatási lehetőséget kínál az Egyesület lakossági fehér gólya adatbázis oldala, ahova bárki feltöltheti fészekmegfigyelési adatait (tovább az adatbázis oldalra >>). Az adatbázis elérhető a Turdus okostelefonos alkalmazáson keresztül is, akár Android, akár IOS verzióban.

Ha sérült vagy elárvult gólyát talál, a madármentés menüponthoz tartozó oldalakon olvashat a madarak elsősegély jellegű ellátásáról és a befogadóhelyekről.

 

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy fehér gólyák a vonulás helyett az áttelelést választják, a viselkedésről részletesen olvashat itt >>

 

 

Vegyen részt nyári gólyagyűrűzési programunkon!

Minden év júniusának közepén, amikor a fészekben növekvő fiókák már elég nagyok ehhez, gólya road show elnevezéssel országos hétvégi gólyagyűrűzési bemutatókat tartunk, amire minden érdeklődőt szeretettel várunk (részletek >>).

 

 

Teendők gólyák vagy fészkeik zavarása, elpusztítása esetén

Ha védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata, ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

  1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása vagy megrongálása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

 

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!
 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán, Lovászi Péter