Gesztenyék - Most látható a természetben
Gyakorlott természetjáróknak talán meglepő lehet, de sokan összekeverik a szelídgesztenyét a vadgesztenyével, vagy nem is tudják, hogy két „gesztenyénk” van. Ebben a cikkben megmutatjuk, melyiket mire használhatjuk, és hogyan ismerjük fel őket.
Az első fontos különbség, hogy a szelídgesztenye (Castanea sativa) termése ehető, a vadgesztenye (Aesculus spp.) termése viszont emberi fogyasztásra nem alkalmas! A vadgesztenye nem a szelídgesztenye vadon termő rokona – a szappanfafélék családjába tartozik. Termése szúrós tok, amelyben egy vagy néhány barna mag található. A magban lévő táplálószövet viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz szaponinokat, így mosásra használható.
A szelídgesztenye a bükkök, tölgyek rokona, makktermése van. A vadgesztenyéhez való hasonlatossága abból adódik, hogy szúrós kupacsa teljesen befedi a benne található egy vagy néhány barna makkot.
A két fa legkönnyebben levele alapján különböztethető meg: a szelídgesztenye levele egyszerű, a vadgesztenye levele tenyeresen összetett. Ha nem találunk sem gesztenyét, sem levelet a fán, nézzük meg a rügyeket! A vadgesztenye rügyei mézgától fénylenek, ragadós tapintásúak.
A vadgesztenye nálunk nem őshonos, a XVI-XVII. század körül került Magyarországra. Főként parkokba ültetik, termését néhány állat kisebb mennyiségben fogyasztja. A szelídgesztenye viszont az ország egyes területein már a rómaiak idejében jelen volt. Ha a természetben szeretnénk gesztenyéjéből gyűjteni, szemfülesnek kell lennünk: mókusok, vaddisznók és más erdei állatok kedvelt csemegéje, akármilyen bő is a termés, nem marad sokáig a fa alatt.
Míg a szelídgesztenyét étkezési céllal termesztik is, addig a vadgesztenyét főként díszfaként ültetik (bár a kozmetikai és gyógyszeripar is felhasználja). Őszi lombját az utóbbi évtizedben ritkán figyelhetjük meg, ugyanis a vadgesztenyelevél-aknázómoly kártétele hazánkban is igen jelentőssé vált. A kártevő miatt nyáron lombjukat vesztett fák az enyhe őszi időben gyakran újra levelet hajtanak és másodvirágzásba kezdenek. Érdekesség, hogy a beporzó rovarok számára vonzó, sárga pöttyök a szirmokon a megporzást követően pirosra színeződnek. E virágok nektártermelése lecsökken, de szirmaik nem hullanak le rögtön. Ennek az lehet a haszna, hogy a virágzó fa távolról bő táplálékforrás látszatát kelti, a reklám hatásra érkező beporzók viszont már nem kell, hogy végiglátogassák – mind a növény, mind a maguk számára feleslegesen – az összes virágot.
A fényes, barna vadgesztenye kézműves foglalkozások kedvelt alapanyaga gyermekek és felnőttek számára egyaránt. Remek őszi dekoráció készülhet belőle, ami azonban idővel száradni kezd. Az utóbbi években sok tanács olvasható az interneten azzal kapcsolatban, hogyan tudjuk eredeti szépségükben megőrizni ezeket a díszeket. Mi inkább arra kérjük természetkedvelő olvasóinkat, hogy ne használjanak mű- és/vagy vegyi anyagokat a természetes dekorációk megőrzésére! Éppen az a lényegük, hogy a természet rendjéhez igazodva, minden ősszel újra észrevegyük, gyűjthessünk belőlük, gyönyörködhessünk bennük.
