Ezt az irodalmi elnevezést Fekete István használta gyönyörű tájleírásaiban, és kétségkívül a pirregő tücsökre (Oecanthus pellucens) utalt vele. E faj hangja lágyabb, dallamosabb, mint cirpelő rokonaié, leírására a legalkalmasabb szó valóban az, hogy pirreg. A pirregő tücsök más elnevezései: őszike, őszi bogár, őszi féreg, gyűjtsike stb. arra utalnak, hogy hímjei a nyár második felében szólalnak meg - az embert "emlékeztetik", hogy múlik a nyár, télre pedig gyűjteni kell. A szárnyak összedörzsölésével keltett hangnak persze valójában a pirregő tücskök párzásában van szerepe, amelynek ideje egészen októberig tart. A nőstények petéiket fiatal növényi szárakba, pl. szederindába, szőlővesszőbe, de akár parlagfű szárába is rakhatják. A peték áttelelnek, a tavasszal kikelő lárvák hasznos segítséget nyújthatnak a kertben a levéltetvek elleni harcban. Kifejlett rovarként érett gyümölcsökbe is belekóstolnak, viszont őshonos fajaink közül azon kevesek közé tartoznak, amelyek a parlagfüvet is fogyasztják.

„Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalon, szüretre kongnak mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi bogár sír, s a vén diófák árnyéka nagyobb, mint amilyen messze ér.” /Fekete István/

Írta: Dr. Benedek Veronika