A vörös róka
Tél végén még korán sötétedik, így kirándulásaink során, az erdőből kifelé ballagva gyakran kint érhet bennünket a szürkület. Ilyenkor meglepő kiáltásokra lehetünk figyelmesek, megkezdődött ugyanis a koslatás, a rókák nászának ideje.
A vörös róka (Vulpes vulpes) hazánk gyakori, közepes testméretű ragadozója. A kutyafélék közé tartozik, táplálékának nagy részét kisebb rágcsálók alkotják, alkalmanként nagyobb prédát, akár őzgidát is zsákmányolhat. Étlapján szerepelnek azonban gyümölcsök és háztartási hulladék is, így táplálkozási szempontból a mindenevőkhöz sorolható.
Vörös róka (Fotó: Máté Bence)
Jól alkalmazkodik az emberi településekhez, és bár főként éjjel és szürkületben aktív, párzási időszakban nappal is gyakran látni lehet. Jelenlétéről árulkodhat még jellegzetes szaga, a farok alatt található „ibolyának” nevezett mirigye ugyanis ilyenkor fontos kommunikációs eszköz. És itt ne egy lágy ibolyaillatra gondoljunk…
Írta: Benedek Veronika
