A mezei iringó hajtásai zölden ehetők, sőt gyógyászati célokra is alkalmazhatók, októberre viszont elszáradnak és a növény föld feletti része a tőről leszakadva, széltől hajtva ördögszekérként gurul a legelőkön. Ennek a jelenségnek a magterjesztésben van fontos szerepe. A héjakút mácsonya elszáradt fejecskéit magevő madarak látogatják táplálék reményében. Ezeket a szúrós virágzatokat a textiliparban elvétve még ma is használják kártolásra, illetve vázába téve vagy koszorúba kötve remek őszi dekorációkat készíthetünk belőlük. A kunkorgó árvalányhaj rokona a régen férfiak kalapját díszítő, ma már védett árvalányhajaknak. Érdekesség, hogy bár az őszi napfényben igen megkapó látványt nyújt, a pásztorok nem kedvelik ezt a növényt, mert repítőszálas, kemény magvú termései könnyen az állatok bőrébe fúródnak.

Írta: Benedek Veronika