Névadó szőrmés rokonaikhoz hasonlóan gyors mozgás, jó látás és a préda üldözése, levadászása jellemzi őket. Fogóhálót nem készítenek, viszont ebben az időszakban jól felismerhetőek a nőstények nagyméretű, fehéres színű „labdájukról”, amelyet az utótestük alatt cipelnek. Ez valójában egy szövött zsákocska, melyben a petéket hordozza a gondos anya. A kis farkaspókok kikelésük után még hosszú napokat töltenek anyjuk hátán, aki így védelmezi az apróságokat.

Hazánkban nem él az emberre veszélyes mérgű pók, ráadásul a legtöbb faj nem is képes átharapni bőrünket. A ritkán, véletlenül bekövetkező pókcsípések csupán bőrpírt, kisebb gyulladást okozhatnak.
Érdekesség, hogy egy dél-európai farkaspók a nevét ‒ tarantella ‒ egy dél-olaszországi táncról kapta, mivel a szóbeszéd szerint a megcsípett egyén táncol fájdalmában (a tarantella nem azonos a tarantulával, mely a madárpókok másik neve).

Schmidt Emese