Az egymás mellett élő és költő madarak azonban nagyon is tisztában vannak ezekkel a határvonalakkal és bizony, ha egymás „földjére” settenkednek, akkor tudatában vannak a csínytevésnek. A terület birtokosa énekkel jelzi leginkább, hogy kihez tartozik a föld, így pl. egy erdei pintyet, zöldikét vagy fekete rigót figyelve körvonalazódik mit tart az ő tulajdonának. Birtoka széleit rendszeresen „körbejárja” és énekével biztosítja a revírt. Ha más példány bemerészkedik, akkor először lehet, hogy csak felmérik egymást, ám gyakran azonnali támadást intéz a betolakodó ellen és kiűzi őt a határvonalon túlra. Ezt követően diadalmasan kihirdeti az énekével, hogy ő nyert, továbbra is ő az úr.

A revír határa azonban van, hogy egy műút, épület, patak vagy más jól beazonosítható dolog mentén húzódik. Ez esetben számunkra is könnyen azonosítható és látható.

Írta: Kincses László, fotó: Topits Rita