A kemény hideg és a hóborítás jól jellemezte az idei tél időjárását. Egész nap -2 és 2 fok között alakult a hőmérséklet, amelyhez a Duna partján élénk, csípős szél is társult. Ennek ellenére lelkes csapatunk egy rövid területbemutatót követően szinte azonnal a rév betonpályája felé vette az irányt, ahonnan jól ráláthattunk a tőlünk Ny-ra található basaharci zátonyokra. Itt kormoráncsapatok és sirályok mellett számos kis- és nagy bukót, kercerécéket mutathattunk meg csapatunknak. Nagy örömöt jelentettek a távolban feltűnő réti sasok és az egyik zátonyon megpihenő vándorsólyom, akinek vadászatát is megfigyelhettük az Ipoly torkolatánál.

Ezt követően az öböl bejárata felé vettük az irány abban a reményben, hogy a jégbe zárt vízfelület bejárata a Duna áramlása miatt talán jégmentes lesz sok madárral.
Miközben a gát vége felé tartottunk a minket kísérő ártéri galériaerdőben számos madár szemünk elé került. Hóban keresgélő kékcinegék mellett talán a legnagyobb élményt egy kis csapat süvöltő jelentette, amelyet teleszkópok segítségével is remekül megfigyelhettünk. Később egy nagy és egy közép fakopáncs mutatta meg magát.

Az öböl bejárata hozta a kötelezőt: kontyos, kerce- és tőkés récék mellett egy példány barátrécét is felfedeztünk a nagyobb szárcsacsapatok társaságában. Itt is szép számmal találtunk kis és nagy bukókat, sztyeppi, danka-, illetve viharsirályokat.

Később egy öreg réti sas sikeres halászatában gyönyörködhettünk. Visszafele a gát északi lábánál, közvetlenül a Duna partján indultunk vissza, ami az alacsony vízállásnak köszönhetően nem volt megerőltető. Itt, a kicsit szélcsendesebb időben rengeteg hódrágta fát találtunk.

Közben hegyi fakuszokat fedeztünk fel a fatörzseken, a hangjuk rövid lejátszását követően egészen közelről gyönyörködhettünk bennük.

Az öböl végéhez közel kifelé és visszafelé menet is láthattunk egy egerészölyvet, amelyet mindkét alkalommal lelkesen megkergettek a dolmányos varjak. A több mint 5 kilométeres túra végén a rév épülete mellett lévő örökzöldeken ismét előkerült egy hegyi fakusz és egy vörösbegy, a közelben pedig széncinegék.
A kirándulásunkat több mint 40 faj megfigyelésével zártuk, amelynek során a fotós tagtársak remek képeket készítettek számos madárfajról.
Hagyományörző év eleji öböltúránkat ismét sok élménnyel zárhattuk annak ellenére, hogy a zord és néha szeles idő az elmúlt évektől eltérően keményebb feltételeket teremtett számunkra. Mindezek ellenére sikeresnek éreztük a napunkat, mivel ilyen sok kis- és nagy bukót talán még soha nem láttunk ezen a kiránduláson csaptunk legnagyobb örömére.