A szúnyogirtás természetvédelmi kockázatai és biológiai megoldásai

Csapadékos nyarakon a mindenhol megtalálható pangóvizekben a megszokottnál és elviselhetőnél több szúnyog fejlődik ki. Ilyenkor az újabb és újabb nemzedékek kikelő nőstényei a szaporodáshoz vért szívva megkeserítik a települések lakóinak életét. Sajnos többnyire – pusztán a költségekre és a megoldás egyszerűségére hivatkozva – az imágók elpusztítását célzó módszereket részesítik előnyben, holott rendelkezésre állnak olyan készítmények is, amelyekkel a szúnyoglárvákat lehet, méghozzá szelektíven, elpusztítani. Bár a természetvédelmi területeken még az utóbbi technológiát sem szívesen engedélyezik.

A szúnyoglárvák és a kifejlet szúnyogok a vízi és szárazföldi ökoszisztémák nélkülözhetetlen elemei.

A hazai szúnyogfront
Az elmúlt időszakban mintha minden csak a pénzről, pontosabban a rövid távú költségmegtakarításról szólna. Erre sajnálatosan "jó" példa a szúnyogirtás kérdése. Lakott területeken a kínálkozó lehetőségek közül, a látszólagos olcsóságra hivatkozva, többnyire az érintőméregként a kültakarón át felszívódó és idegrendszeren keresztül ható, szintetikus piretroid hatóanyagú készítményekkel ún. kémiai irtás történik, miközben ez a módszer a természetkárosítás miatt a védett területeken nem alkalmazható! Ezekről az "emlősbiztos" szerekről viszont sorra kiderül, hogy hosszú távon akár az emberekre nézve is veszélyes egészségkárosodást okoznak. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ezek a vegyszerek nem szelektívek, azaz nem csak a szúnyogokra, de az összes rovarra (például a virágokat beporzó méhekre), és ezáltal az összes rovarfogyasztó állatfajra, gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatnak! Elkeserítően szemléletes példáját adják ennek a 2010-es év madarai - a fecskék -, melyek az elmúlt tíz évben átlagosan 46%-os állománycsökkenést szenvedtek el. Közülük a legnagyobbat (64%) a városlakó molnárfecskék, az ő esetükben az egyik gyanúsított éppen a táplálékállatok számát csökkentő szúnyogirtás.

JavaScript is disabled! To display this content, you need a JavaScript capable browser. Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

Nézze meg, hogyan kel ki a szúnyog a bábból (Forrás: YouTube)

Kémiai szúnyogirtási módszerek és anyagok
A kontakt hatású idegmérgeket (ezeknek a repülő szúnyog testével kell érintkeznie, ezért csak hajnalban vagy este lehet eredményesen alkalmazni, amikor ezek az állatok a legaktívabbak) földi valamint légi úton, hideg-,vagy melegköd-képzéssel, valamint ULV-eljárással (kis mennyiségű, <1 liter/hektár készítmény alkalmazása) lehet a területre kijuttatni. A mérgező köd 20-25 perc alatt éri el a talajt, hatását ebben a lebegő állapotban csakis a repülő szúnyogok testére jutva fejti ki, a talajon vagy a növényzeten üldögélő egyedekre nem hat. A testfelületről a légzőrendszeren és az érzékszerveken keresztül jut be a szervezetbe, ahol a hatóanyagok az idegsejtek ingerületátvivő folyamatait zavarják meg. Légi ULV-eljárás esetén a vízparttól kellő védőtávolságot kell tartani, ami figyelembe véve a kora reggeli vagy esti szürkületben, alacsony magasságon végzett repülés veszélyeit (vezetéknek ütközés, szóráspontatlanság), és a 20-25 perces lebegési idő alatti sodródást (ez akár több ezer méter is lehet, ezért a kezelést esőben és 2m/s-nál erősebb oldalszél esetén tilos végezni), nagyfokú technológiai fegyelmet igényel.   

A légi permetezés az alacsony repülési magasság miatt rendkívül balesetveszélyes, ami ...

... növeli a pilótahibák miatti balesetek és környezetszennyezés (például permetanyag sodródás) kockázatát.

Amellett, hogy a kémiai hatóanyagok nem szelektívek - tehát a szúnyogok mellett más ízeltlábúakra és szinte a teljes vízi ökoszisztémára is hatnak -, hosszú távú alkalmazásuk rezisztenciát (az irtószerrel szembeni ellenállóságot) és keresztrezisztenciát (azonos hatásmechanizmusú szerekkel szembeni ellenállóságot) okoz. Ezeknek a szereknek sokat hangoztatott emlős semlegességéről pedig időről-időre kiderül, hogy az elbizakodottság megalapozatlan volt. Erre példa az idegmembrán ion-áteresztőképességére ható klórozott szénhidrogének közül a DDT-t, amit a világon elsőként Magyarországon vontak ki a forgalomból 1968-ban, miután világossá vált mutagenitásuk és veszélyes felhalmozódásuk az élő szervezetekben.

Fizikai és biológiai védekezés
A fizikai védekezés (szúnyogháló alkalmazása, légáramlás-keltés, ultrahangos készülékek) nem a szúnyogállományokat csökkenti, hanem az ember és a kellemetlenkedő rovar találkozását próbálják megakadályozni. A lakó- és munkahelyi környezet pangó vizeinek (eldugult ereszcsatornákban, vízelvezető árkokban, munkagödrökben stb.) felmérése és megszüntetése viszont már a szúnyogok állománycsökkentésére is alkalmas, bár teljes egészében nem tudja megszüntetni a szúnyoginváziót. A gyötrő szúnyog ideális körülmények között 1 km-t képes megtenni egyetlen éjszaka alatt, de vannak olyan fajok, ami ennek a többszörösét is. Inváziós nagyságrendű települési állományok kisebb részt helyi (belterületi) szaporodással, nagyobb részt a településkörnyéki szaporodóhelyekről lépésről-lépésre bevándorolva, összeadódva alakulnak ki. 

A nagy esőzések, árvizek után visszamaradó pangó, oxigénhiányos vizek kedveznek a szúnyogoknak, mert ezekben a ragadozóik nem vagy kevéssé képesek megélni, ...

... ezért  a potrohvégükön keresztül a vízfelszínről légköri levegőt lélegző szúnyoglárvák szinte korlátozás nélkül fejlődhetnek ki a nőstények által lerakott petetutajokból.

A szúnyogszelektív mikrobiológiai védekezés a Bacillus nembe tartozó talajlakó baktériumokat alkalmazza (Bacillus thuringiensis israelensis [Bti], Bacillus sphaericus [Bs]), melyek hatásmechanizmusára a természetes módon elpusztult szúnyoglárvák vizsgálata hívta fel a figyelmet. Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból az irtani kívánt szúnyogfajok lárváinak bélcsatornájára jellemző – más fajoktól eltérő – pH-érték mellett az emésztés, a fehérjebontás során olyan anyagok képződnek, melyek megtámadják a bélbolyhok falát. Ennek következtében az emésztőcsatorna tartalma a testüregbe kerülve mérgezést, a lárvák pusztulását okozza. A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, az, hogy az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellet a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással.  

Miért van szükség egységes szúnyogstratégiára és végrehajtásra?
A biológiai védekezés jelenlegi közigazgatási szempontú nehézsége, hogy alkalmazása nem olyan egyszerű, mint a kémiai szereké, mert ehhez pontosan ismerni kell(ene) az adott terülten előforduló pangó vizeket (szúnyogbölcsőket), az ezekben előforduló szúnyogfajokat, a lárvák fejlettségi állapotát, majd ezek birtokában lehetne elrendelni a baktériumos irtást. Könnyen belátható, hogy a túlterhelt, nemtörődöm vagy forráshiányos önkormányzatok számára (ezek, illetve szövetségeik rendelik meg szúnyogirtást) ez a monitorozás, majd a sebészi precizitású beavatkozás munkaigényesebb, ezért drágább, mint a kémiai hatóanyag-szórás. Szervezett szúnyoggyérítésre a Magyar Turizmus Zrt-nél lehet pénzre pályázni, de a költségek jelentős részét az önkormányzatok viselik.

Ha azonban az államigazgatás figyelembe venné a szúnyogirtás teljes megvalósulási és hatásciklusának költség-haszon elemzését, nyilvánvaló lenne, hogy a célzott baktériumos megoldás általánosabb elterjedése - az így kiküszöbölhető környezetkárosítás miatt - minden szempontból előnyösebb lenne.

Adó forintjainkból már így is több olyan intézményt (például: MGSZH, ÁNTSZ) tartunk fent, melyek gyakran egymástól függetlenül, sok párhuzamossággal, nem ritkán egymás ellen hatva működnek.  Megfelelő koncepció, törvényi szabályozás, a szükséges anyagi és emberi erőforrás biztosítása esetén ezek valamelyikének kellene szerveznie a szúnyogok monitorozásának és irtásának országos koordinációját és régiós, térségi végrehajtását.

Szúnyog kérdésben erre az egységes monitorozó és beavatkozó csúcsszervre már csak a klímaváltozással várhatóan feltűnő új szúnyogfajok, és az általuk terjesztett betegségek miatt is égető szükség van. A melegebb égöv változatos nyavalyáit terjesztő szúnyogok a melegedő kontinensen várhatóan észak, Magyarország felé terjeszkednek, illetve a világkereskedelem révén behurcolt egyedek nem pusztulnak el. Ezeknek a fajoknak a kimutatása és gyérítése csakis egységes elveket követő, kiterjedt felmérő és végrehajtó szervezeti hálózattal lehetséges:

• A nyugat-nílusi vírus és a szarvasmarhákat veszélyeztető kék nyelv betegség már jelen van az országban.
• Az Olaszország és Albánia után Franciaországban is feltűnő, afrikai eredetű chikungunya-lázat terjesztő ázsiai tigrisszúnyogot (Aedes albopictus) 2007-ig 12 európai országból mutatták ki.
• A maláriát alig néhány évtizede, 1959-ben számolták fel Magyarországon, de a kórokozót terjesztő maláriaszúnyog-fajok ma is élnek hazánkban. Ezek állománya azonban relatív alacsony, csak bizonyos fajaik embervér-kedvelők, és ami a legfontosabb, jelenleg nem hordozzák a váltólázat okozó Plasmodium nembe tartozó egysejtű kórokozót, ami 18 C° alatt nem szaporodóképes.

Szúnyog témában további részleteket olvashat az Országos Epidemiológiai Központ honlapján, és a www.kornyezettudat.hu oldalon.   

A szúnyogok és a hagyományos falusi életmód
Egyre gyakrabban kiderül, hogy a régiek életmódbeli bölcsessége, a falusi települési és termelési viszonyok milyen szinten alkalmazkodtak és illeszkedtek az ökoszisztémába, milyen szinten segítették fajunk beilleszkedését a természeti rendszerekbe. A lakóházak köré épített istállók nemcsak könnyebbé és gyorsabbá tették a jószágok ellátását, de védőzónát is képeztek a szúnyogok (és legyek) ellen, melyek így nem az embereket támadták. Ez a megoldás jól megfigyelhető Afrikában is, ahol a hagyományosan szarvasmarha tenyésztésből élő törzsek a gyakran sok százas vagy ezres csordák karámjait a kunyhóik köré építették, mert így a trágyában fejlődő gyötrő legyek állományát a taposó lábak folyamatosan gyérítették. Ezt az állati védőgyűrűt egészítették ki az istállókban és az eresz alatt költő fecskék, a padlásokra és a pincékbe beköltöző denevérek. Mára ezeknek az állatcsoportoknak minden hazai faja veszélyeztetett (ezért védett), melynek hátterében nemcsak a közvetett élőhely-rombolás áll, de egye gyakrabban az állatok célzott vagy nemtörődöm pusztítása is.

A hagyományos életmódban felhalmozódott sok ezer éves tapasztalatok ma is érvényesek és alkalmazhatóak lennének. Csak magunkra vethetünk, ha ezt idejétmúltnak tekintjük "modern" világunkban.

Az MME folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a természetes élőhelyek pusztításáért nem csak azzal fizetünk, hogy néhány fanatikus madárkedvelő kevesebb fajt láthat, hanem az életminőségünk, életkilátásaink jelentős csökkenésével is! A fecskék és denevérek eltűnése nemcsak önmagában fontos (bár a szúnyoginváziók esetében igen), hanem azért, amit ez jelez - a lakókörnyezetünk elszennyeződését, fenntarthatatlan társadalmi igények és szokások kialakulását.      

Mit tehetünk mi?
A Madárbarát kert program lényege, hogy különböző eszközök és módszerek alkalmazásával a környezetünket madár és állatbaráttá tegyük. Az így elérhető biológiai sokféleség egyik jellemzője a rendszert alkotó fajok hosszútávon fennálló dinamikus egyensúlya. A mind gyakoribbá váló települési szúnyoginváziók számos okra vezethetők vissza. Ezek közül mesze a legjelentősebb az emberi tényező, melynek következtében úgy csökkent a szúnyogok természetes ellenségeinek száma, hogy közben javultak a szúnyogok életfeltételei (ereszcsatorna és tető karbantartások elhanyagolása; klímaváltozás miatti zöldáras- és belvizes időszakok számának és hosszának növekedése; melegebb nyarak, enyhébb telek stb.).

Ezért aki a jövő tavasztól szeretné csökkenteni a környezete szúnyogterhelését, a Madárbarát kert programhoz csatlakozás mellett a következőket teheti:

• Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy az esti és hajnali szürkület, illetve részben az éjszaka nem csak a miénk, hanem a szúnyogoké és a rájuk vadászó, tőlük függő élőlényeké is. Ne várjunk el tehát teljesen szúnyogmentes környezetet - különösen ne a vízparti üdüléskor vagy horgászat közben. A táplálékláncban betöltött szerepük miatt a szúnyogok teljes kiirtása ökológiai katasztrófához, fajok tömegeinek kipusztulásához vagy vészes megfogyatkozásához vezetne!

A szúnyogok petéi, lárvái, bábjai és repülő alakjai rengeteg állatnak jelentenek táplálékot (vízfelszínről táplálkozó ponty).

A vízfelszínen légelzáró filmréteget képező olajos permetezés ma már azért nem engedélyezett szúnyogirtási módszer, mert nem csak a szúnyoglárvákat, de számos más rovart, például a képen látható hátonúszó poloskát (jobbra tőle szúnyoglárva) is megakadályoz a potrohon keresztüli légköri lélegzésben. Az olajos permetezés elleni legfőbb érv, hogy mivel gátolja a víz és a levegő közti gázcserét, gyakorlatilag a teljes vízi ökoszisztémára kedvezőtlenül hat.

• Szúnyogos időszakban és környezetben - amennyiben nem akarunk terített asztalként szolgálni nekik - lehetőleg hosszú ujjú ruházatot és cipőt hordjunk, kerüljük a sötét, meleg színű ruhák viselését (ezek különösen vonzzák őket), inkább fehéret, hideg színűeket hordjunk. Használjunk rovarriasztó krémeket, spréket - ez a számos betegséget terjesztő kullancsok távol tartásához is nélkülözhetetlen.
• Folyamatosan ellenőrizzük és tartsuk karban a ház ereszcsatornáit, az utcai vízelvezető árkokat, számoljuk fel az udvaron lévő pangóvíz-megtartó helyeket (kidobott gumiabroncs, fóliadarab, edények, üvegek és műanyag palackok, túlöntözött virágalátét stb.). Az ezeken a helyeken összegyűlő - sokszor csak csészényi - vizekben százával fejlődnek a szúnyoglárvák. A naponta-kétnaponta friss vízzel feltöltött madáritatókban és -fürdőkben a szúnyoglárvák nem tudnak kifejlődni, ezért ezeket nem kell száműznünk a környezetünkből!

Az esővízgyűjtő hordóban, ...

... a növénygyökereztető vödörben, ...

... a nejlonfólián, ..

... a terasz óriáskaspójában felgyűlő ...

... pangó vizekben nyüzsögnek a szúnyoglárvák - a következő inváziós hullám fejlődő "katonái" (a keresztben látható soklábú lény egy vízbe fúlt százlábú).

• Az emésztőaknák ideális életteret jelentenek a szúnyoglárváknak, ezért itt sokat tehetünk a létszámuk csökkentésére. Az emésztő légterébe akasszunk 1-2 molyirtó kazettát (az élelmiszerboltokban is kapható), ennek párolgó hatóanyaga 4-6 hónapon keresztül távol tartja a megbújó vagy petézni érkező rovarokat, köztük a szúnyogokat.

Az emésztők nem csak a lárvák, de nappalra párás, árnyékos helyekre húzódó imágók (felnőtt szúnyogok) számára is ideális élő- és pihenőhelyet jelentenek.

• Az ablakokra és ajtókra jó minőségű szúnyoghálót kell felszerelni, és ezeket folyamatosan lehúzva kell tartani.
• Aki nem szeretne füstölőt, párologtatót használni, az ágy és a gyerekágy fölé is szerelhet szúnyoghálót.
• Egyes növények (levendula, citromfű stb.) illóanyagai több-kevesebb természetes szúnyogriasztó hatással rendelkeznek, egy-egy ilyen csokor kifüggesztése csökkenti a belső terek szúnyogterhelését.
• Helyezzünk ki mesterséges denevérodúkat, ezek az eszközök a panel- és irodaházaknál is remekül alkalmazhatóak. A denevérek egy-egy éjszakai vadászat alkalmával akár több ezer szúnyogot is elfogyasztanak.

Sok helyen nem a táplálék, hanem a menedékhelyek-hiány miatt nincsenek denevérek. Ezen mesterséges denevérodúk kihelyezésével segíthetünk (az MME boltjában megvásárolható).

• Különösen a panelfelújításoknál figyeljünk arra - ha kell, ellenőriztessük a kivitelezőnél -, hogy a munkálatok ne veszélyeztessék a fal hézagaiban addig élő denevéreket és sarlósfecskéket, hogy a felújítást végző cég rendelkezzen a szükséges természetvédelmi engedélyekkel. 
  

A panelfelújítások során megszűnnek azok a rések, üregek, melyekben a denevérek és a sarlósfecskék addig menedéket találtak - de ez természetesen nem lehet akadálya az energiatakarékossági intézkedéseknek. Ebben a helyzetben a közeli épületekre kihelyezett mesterséges odúk segíthetnek.

• Figyeljünk arra, hogy a fecskék megmaradhassanak a környezetünkben (fecskevédelmi megoldások >>). Az ember-madár konfliktusok elkerülése érdekében szereljünk a fészkek alá fecskepelenkát. Sárgyűjtő helyek kialakításával, műfészkek és mesterséges telepek kihelyezésével növeljük az állományukat. Igaz, hogy a főleg a hajnali és esti szürkületben aktív szúnyogok és a nappal vadászó fecskék életmódja kis átfedést mutat, de az elviselhetetlen szúnyoginváziók nappal is aktív vérszívó légiói már táplálékforrást jelenthetnek számukra.
• Ne tűrjük el a lakott fecskefészkek költési idő alatti leverését, az ilyen esetekről tájékoztassuk a hatóságot.
  
• Legyen a környezetünkben minél több sűrű bokor és bokros. Bár az itt fészkelő poszáták, füzikék és rokonaik nem éjszaka mozognak, és elsősorban nem repülő rovarokra vadásznak, az ágak között táplálékot keresve örömmel elkapják a nappal a levelek fonákján rejtőzködő szúnyogokat.

A körülöttünk élő, a bokrok és fák ágai között, gyakran a talajon költő füzikék (fitiszfüzike), ...

... gezék (kerti geze), és énekesmadár rokonaik rengeteg szúnyog és levéltetű mérettartományába tatozó rovart zsákmányolnak.

• Legyünk bár pókfóbiások, ne irtsuk, ne bántsuk ezeket a hálós vadászokat, mert kis méretük ellenére rengeteg szúnyogot fognak meg - a szúnyogirtásban pedig sok kicsi sokra megy.

A gyakran a zsákmányállatok mérettartományába tartozó apró pókok hálói rengeteg szúnyogot ejtenek csapdába (Fotók: Orbán Zoltán).

• Végül, de nem utolsó sorban, lakossági fórumokon, a központi kormányzatnak írt levelekben kérjük a kémiai szúnyogirtás-központúság helyet a biológiai védekezés mind nagyobb arányú alkalmazását. Ebben a követelésben a lakosság és a túlterhelt önkormányzatok nem egymás ellen küzdenek; a polgármesterek és a lakosság érdeke ugyan az (az egészséges és lakható települési környezet), azonban a költségvetési finanszírozatlanság legtöbbször csak a rövidtávon olcsóbb környezet- és természetromboló megoldásokra ad a településvezetés számára lehetőséget.  

Kapcsolódó oldalak

• Biológiai védekezéssel a szúnyoginvázió ellen - jövőre is lesz, készüljünk fel időben! >> 
  
• Denevérekkel a szúnyogok ellen! >>
  
• Fecskementősök >>
  
• Madárbarát panel - 19 madárfióka története >> 
  
• Szürke légykapók megtelepedése - még egy érv füsti fecske műfészkek kihelyezésére >> 
  
• Erősebb természetvédelmi intézményrendszert! - Nyílt levél a vidékfejlesztési miniszternek >> 
  
• A Keleti pályaudvar "láthatatlan" fecskéi >> 
  
• A Nemzeti Lovarda is bekapcsolódott a fecskevédelembe! >>
  
• Ötven civil szervezet ajánláscsomagot készített a kormányzat számára a környezet- és természetvédelem területén >>  

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

Orbán Zoltán