Nagy szarvasbogár
A nagy szarvasbogár egy meglehetősen látványos faj, érdekes külleme és nagy mérete miatt sokan ismerik, az év folyamán azonban csak egy rövid időre találkozhatunk velük.
Föld alatti bábkamrájukból májusban bújnak elő a kifejlett példányok és a talaj felső rétegeiben várják, hogy felmelegedjen az idő és egy alkalmas estén a felszínre jöjjenek. Öreg tölgyek, fűzfák vagy gyümölcsfák törzsén gyülekeznek, egy-egy fán akár több száz szarvasbogár is összegyűlhet. Párzás után a hímek elpusztulnak, így az ő felszíni életük csak 4-5 hétre korlátozódik. A nőstények néhány héttel hosszabb életűek, hiszen nekik még alkalmas helyet kell keresniük a peterakásra.
Nagy szarvasbogarak násza (Fotó: Nagy Róbert).
A párzás után a nőstények mintegy fél méter mélyre ássák magukat és lerakják 50-100 db petéjüket. A petékből néhány hét alatt kikelnek a lárvák, melyek korhadó faanyaggal táplálkoznak és 3-5 éven át a föld alatt növekednek. Érdekesség, hogy a lárváknak van ciripelőkészülékük, hallószervük azonban nincs, így valószínűsíthető, hogy a hang más rovarok elriasztására szolgál. A lárvák mérete elérheti a 10 cm-t is, ciripelésükkel 1 másodperces 11kHz frekvenciájú hangot adnak ki.
Nőstény szarvasbogár (Fotó: Göcző Gabriella).
Rádió telemetriás módszerrel nyomon követett szarvasbogarakról kiderült, hogy a kifejlett példányok csak 11 fok felett repülnek, leginkább fülledt estéken. A nőstények életükben csak egyszer repülnek, párzás után. Hasznos tudni, hogy a hímek maximum 2 km-re tudnak eljutni kikelésük pontjától, így az ennél távolabb élő populációk elszigetelődhetnek.
Göcző Gabriella
