Bajba kerülhetnek baglyaink a következő hetekben a vastag hótakaró és a hideg miatt

2010. február 1.

Az elmúlt évtizedekben már előfordult, hogy a hosszabb ideig megmaradó, jelentős hómennyiség  tartó sarkvidéki hideggel párosult, és egyes hazai bagolyfajok állományának jelentős része éhen pusztult. Figyeljünk a legyengülő ragadozó madarakra, így jó eséllyel még időben kaphatnak segítséget!

A hó és a hideg együtt jelent problémát
A füleskuvik kivételével a többi rendszeresen költő hazai bagolyfajunk: a gyöngybagoly, a macskabagoly, az uráli bagoly, az erdei fülesbagoly és a réti fülesbagoly, a kuvik és az uhu sem vonuló. A legfontosabb téli táplálékukat a fagyos hónapokban is aktív, téli álmot nem alvó kisrágcsálók alkotják. Mindaddig nincs is probléma, amíg a hóborítottság nem tartós vagy a hótakaró nem haladja meg a néhány centiméteres vastagságot. Ilyenkor a baglyoknak jó esélyük van a talajon keresgélő, a hófoltok között szaladgáló egerek és pockok megfogására. Amint azonban vastag, tartósan (több hétig) megmaradó hólepel borul a tájra, a kisemlősök "láthatatlanná", hozzáférhetetlenné válnak a hó alatti járataikban.  

A mezei pockok kiterjed föld alatti járatrendszeré- nek számos bejáratát kitaposott ösvények kötik össze. Amíg ezek nem kerülnek a hó alá, a ragadozóknak van esélyük elkapni egyet-egyet (Fotó és szöveg: Orbán Zoltán).

Ilyenkor a nappali ragadozók némileg előnyösebb helyzetben vannak, mivel ők madarakra is tudnak vadászni és dögöt is tudnak enni, míg az éjjel aktív baglyok egyetlen táplálékforrása akár napokra is hozzáférhetetlenné válik.    

Egy jó kondícióban lévő bagoly akár 2-3 hideg napot is kibír táplálkozás nélkül, ha azonban az ínséges időszak ennél tovább tart, és a hőmérő higanyszála is -10 Cº alá kúszik, a madarak többé nem tudják melegen tartani a testüket, és elsőként a lábuk kezd el megfagyni. Súlyos esetben ezeknek a madaraknak még az orvosi ellátás ellenére sincs esélyük a túlélésre, mert elhaló lábaik alkalmatlanná válnak a zsákmány megragadására, és gyakorlatilag maguktól amputálódnak. Az 1980-as évek közepének hasonlóan kemény telein tucatszám kerültek kézre a fagyástól megfeketedett lábú gyöngybaglyok. Becslések szerint egy-egy ilyen télen a szinte kizárólag lakott területen élő, csak éjszaka vadászó hazai gyöngybagoly állomány akár 75%-a is elpusztulhat! A kisebb mértékben urbanizálódott, kevésbé jól nyomon követhető fajok is hasonló veszteségeket szenvedhetnek, erről azonban még kevesebb az információnk, hiszen ritkábban kerülnek kézre a télen járhatatlanná váló erdőkben, pusztaságokban, ahol az éhes ragadozók a tetemeiket is gyorsan eltüntetik.

A gyöngybaglyok túlnyomórészt templomtornyok- ban, padlásokon élnek, és a számukra kihe- lyezett költőládákban fészkelnek, így állományalakulásuk jól nyomon követhető (Fotó: Bécsy László).

Figyeljük a legyengülő madarakat!
Az éhező baglyok és nappali ragadozó madarak 4-5 napos éhezést követően annyira legyengülhetnek, hogy már repülni sem tudnak, a járdán vagy az út menti árok partján kuporognak vagy verdesnek. Az ilyen madarak megfogásáról, elsősegély jellegű ellátásáról és elhelyezéséről részletesen olvashat itt.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Egyéni és céges adományozás >>