2016.03.03

A gólyák a „gyorséttermi” kosztot választják a vándorlás helyett

Kutatások igazolják, hogy azok a gólyák, amelyek a vándorlás helyett otthon maradnak és szeméttelepeken telelnek, nagyobb valószínűséggel élik túl a téli hideget. 

Egy nemzetközi kutatócsapat szerint, a gólyák is azon vándorló fajok közé tartoznak, amelyek az ember hatására egyre növekvő számban változtatnak viselkedési szokásaikon.

Korábban valamennyi európai fehér gólya délre vándorolt, hogy a telet kellemesebb éghajlaton töltse, mostanában azonban egyre több egyed csupán rövidebb távolságokra vállalkozik és tölti a telet szeméttelepeken.

A fehér gólya Európában, Afrika északnyugati részén és Nyugat-Ázsiában fészkel. 

Az európai fehér gólyák hagyományosan minden telet Afrikában töltenek. Azonban az utóbbi évtizedekben egyre növekvő számban maradnak a költőhelyükhöz közeli szeméttelepeken, amelyeket a kidobott és ott felhalmozott ételmaradékok tesznek vonzóvá számukra.    

Dr. Andrea Flack, a németországi Max Planck Madártani Intézet vezető kutatója, GPS eszközök segítségével vizsgálta 8 különböző országból származó 70 fiatal gólya szokásait első vándorlásuk során.

A kutatások során, amelynek eredményeit a Science Advances című tudományos szaklapban közölték, Örményország, Görögország, Lengyelország, Oroszország, Spanyolország, Németország, Tunézia és Üzbegisztán területén költő madarakat követtek nyomon.


Jeladó felhelyezése (Fotó: Komka Péter)

Kalóriadús lakoma kedvéért szakítják meg az útjukat

A kutatások kimutatták, hogy az oroszországi, lengyel és görög gólyák hagyományos vándorlási útvonalaikat követve továbbra is eredeti téli szálláshelyükig, Dél-Afrikáig repülnek. Azonban a Spanyolországból, Tunéziából és Németországból származó madarak csupán a Szahara északi részéig jutnak el. Az Örményországból származó madarak ennél is kisebb távolságot tesznek meg. A legnagyobb meglepetést az Üzbegisztánban született gólyák okozták, amelyek a vándorlás helyett a költőhelyükön maradva, otthon telelnek.  

A kutatók kiderítették, hogy a Szahara északi részén telelő gólyák hulladéklerakó telepeken táplálkozva élik túl a telet, megspórolva az igen kimerítő, sok energiát fogyasztó, több ezer kilométeres repülőutat. Az Üzbegisztánban maradó gólyák pedig nagy valószínűséggel halfarmok közelében vészelik át a telet a szokásos afgán, illetve pakisztáni telelőhelyek helyett.

Dr. Flack úgy véli, hogy a fehér gólyák, szokásaikon változtatva, az emberhez közelebb próbálnak költő- és telelőhelyet választani a táplálékbőség miatt.
„Az ember az oka annak, hogy ezek a madarak változtatnak a vándorlási szokásaikon.” – nyilatkozta a BBC News-nak a német kutatónő.

„A Marokkóban telelő egyedeknek előnyük származik abból, hogy a vándorlás helyett szeméttelepeken táplálkozva töltik a telet. Azonban, megvan a kockázata is. Ha a szeméttelepi hulladékba ártalmas anyag keveredik, könnyen el is pusztulhatnak.” – tette hozzá Dr. Flack.


Fehér gólyák vonulás a Boszporusznál (Videó: Drexler Szilárd)

Az emberi hatás káros következményei

A kutatók szerint, a vándorló fajoknak ugyan előnyükre válik az ember közelsége a táplálékbőség miatt, hosszú távon azonban negatívan befolyásolhatja az általuk betöltött ökológiai szerepeket. A trópusi Afrikában például nagy szerepük van, hiszen itt a gólyák főként rovarkártevőkkel - mint amilyenek a sáskák is - táplálkoznak.

A fehér gólyának, ragadozó madárként fontos szabályozó szerepe van. Erre utal az általa elfogyasztott zsákmányállatok sokfélesége is: rovarok, békák, ebihalak, halak, rágcsálók, kígyók, gyíkok, földi giliszták.

Stuart Butchart, a BirdLife International, a madárvédelmi világszervezetek szövetségének munkatársa a kutatásokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy az emberi hatásnak a fent említetteknél sokkal ártalmasabb következményei is lehetnek a vándorló fajok esetében.

 „Igaz, hogy vannak pozitív példák is arra vonatkozóan, hogy az emberi hatásra megváltozó környezet a vándorló madarak előnyére válik. Például a barátposzáta esetében, amely korábban vándorlófajként volt nyilvántartva az Egyesült Királyságban, mára azonban felhagyott a vándorlással a melegebb telek és a madáretetők bőséges kínálatának hatására. Ezek azonban csupán kivételek.” – mondta Butchart, majd hozzátette:  „A vándorló fajok többségénél egyedszám-csökkenés tapasztalható az élőhelyek elvesztése, a költő- és telelőhelyek, valamint a vándorlási útvonalak beszűkülése miatt, amelyet főként a mezőgazdasági termelés és nagyüzemi fakitermelés intenzifikálódása és területi terjeszkedése, valamint az árapálysíkságok művelésbe vonása okoz.”

A cikk eredeti verziója: http://www.bbc.com/news/science-environment-35373746

Köszönjük Pálinkás Melindának, önkéntesünknek a cikk fordítását. 

Kiegészítés: A kutatás nem említi a magyarországi populációt. Annyi biztos, hogy azok a fiatal gólyák, akik itthon telelnek, lemaradtak a vonulásról és az útvonal ismerete híján nem indulnak neki. Ha megérik a második évüket, a felnőtt, tapasztalt madarakkal elvonulnak. Jelenleg két felnőtt gólyáról tudunk, akik minden évben áttelelnek hazánkban. 
Az egyik Fülöp, egy spanyol gólya, aki a 10. telét tölti nálunk  és minden évben sikeresen költ, a másik pedig Január, aki valamiért nem tud termikelni, így alkalmatlan a vonulásra. Januárról és egy másik, térségünkben telelő gólyáról itt találnak bővebb információt.