Az MME TUDÁSTÁR oldalán mostantól Magyarország kétéltű- és hüllőfajai is elérhetőek

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egy évvel ezelőtt indította el a hazánk gerinces állatait bemutató digitális TUDÁSTÁR oldalát. Első körben a madarak, mostantól pedig Magyarország kétéltű- és hüllőfajai is elérhetőek az oldalon.

A Magyarország kétéltű- és hüllőfajait bemutató oldal az MME honlapjának TUDÁSTÁR menüjében (Forrás: www.mme.hu).


A 18 hazai kétéltű- és 16 hüllőfaj társadalmi ismertsége és elfogadottsága jóval alacsonyabb, mint a közismertebb és közkedveltebb madaraké. Ezért ez a „nemszeretem” állat oldal nem csak ismeretterjesztő és természetvédelmi, de szemléletformáló célokat is szolgál. Ha valaki beleolvas az egyes fajok leírásába, egészen megdöbbentő dolgokkal szembesülhet, például:

  • A vízben brekegő és gyakoriságuk miatt közismert „kecskebékák” tömegét valójában nem egy, hanem három nagyon hasonló, a zöldbéka-fajcsoportba tartozó faj alkotja. A kecskebéka valójában a kis és a nagy tavibéka szaporodásra képes hibridje, melynek utódaiban az egyik szülőfaj génállománya felszívódik.
  • A világ egyik legritkább gerinces állatának számító rákosi vipera első példányait Budapesten, a ma a XVI. és XVII. kerülethez tartozó Rákos-patak mentén találták meg, majd ezek alapján sorolta be világhírű zoológusunk, Méhely Lajos 1893-ban.
  • Budapest sziklás belső budai területein is előfordul egy különleges, a szkink- vagy vakondokgyík-félék közé tartozó, kígyószerű kis hüllő, a pannon gyík, melynek parányi lábai első pillantásra észre sem vehetőek. 
  • A sárgahasú unka bőrmirigyei a nyílméregbékákhoz hasonlóan méreganyagot termelnek, mérgező voltukra pedig feltűnő hasmintázatuk utal, amit veszély esetén jellegzetes, homorító  „unkareflex”-el mutogatnak. Bár bőrváladékuk erőssége messze nem éri el a trópusi kétéltűrokonságáét, arra azonban elegendő, hogy legalább a madár ragadozóktól megszabaduljanak, mivel ezek nem tolerálják a békácskák méreganyagát.

Az állatok felismerését közel 200 fotó és 39 színes grafika segíti, utóbbiakat Zsoldos Márton festette. A leírásokat az egyes fajokhoz leginkább értő herpetológusok írták, ezért a Tudástárban olvasható információk ma a legautentikusabb forrásnak tekinthetők Magyarországon. Az egyes alfejezetek (például a rendszertant bemutató „Taxonómia” vagy az „Ajánlott irodalom”) információkkal szolgálnak a kutatók számára is, míg az „Általános leírás” és a hasonló fejezetek a hétköznapi érdeklődők számára nyújtanak segítséget bármely kétéltű- vagy hüllőfajunk meghatározásában. A „Hasonló fajok” rész pedig különösen azok számára lehet érdekes, akik esetleg veszélyes mérgeskígyót vélnek felismerni egy ártalmatlan siklóban. A „Galériák” képek segítségével segítik az azonosítást vagy egyszerűen a gyönyörködést. Hazai kétéltűink és hüllőink minden hiedelemmel ellentétben ugyanis igen szépek.

Szinte minden fejezet alkalmas arra, hogy az oktatásban felhasználható legyen akár az általános- vagy középiskolákban, mind az órai anyag kiegészítéseként, mind a tanulók önálló munkájának segédanyagaként.

A kétéltűeket és hüllőket bemutató oldal fejlesztése ezzel még nem zárult le, a rövid távú cél, hogy a fajok részletes leírása mellett a felület olyan folyamatosan frissülő adatbázis is legyen, ahol a lakosság és a kutatók által feltöltött megfigyelési adatok, térképek is láthatóak lesznek.

Link az új honlapfelületre: http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok

 

Orbán Zoltán – Nagy Károly – Görögh Zoltán
– Babocsay Gergely – Halpern Bálint

A fejlesztés az „Égigérő tanterem” című, SH/4/10 regisztrációs számú projekt
keretében, a Svájci Hozzájárulási Program támogatásával valósult meg.

 

Kapcsolódó hírek

Tengelicek kedvelt etetője negyedik emeleti erkélyen, PC-kamerával is felszerelve (Fotó: Orbán Zoltán).

A tengelic nem csak 2017 év madara, de tetszetős megjelenésének és hangjának köszönhetően az etetők egyik legkedveltebb, leginkább várt látogatója is. Cikkünkben azt mutatjuk be, miként lehet a tengeliccsapatokat az etetőre vonzani és ott akár centiméterekről megfigyelni.

„Báró”, a jeladós fehér gólya helyezte 2017. január 16-án (Forrás: jeladosmadarak.mme.hu).

A „Báró” nevű jeladós fehér gólyánk elindult Magyarországra Izraelből és ezekben a percekben már Törökországban repül. Ez a példány az egyik, ha nem a legkorábban haza érkező gólyánk évről évre.

Telelő vízimadarak a csepeli Kis-Dunán (Fotó: Orbán Zoltán).

A madárinfluenza a házi- és a vadon élő madarak betegsége. Azok az egyedek, amelyek megbetegszenek a madárinfluenzától, legyengülnek és elpusztulnak. Az influenzavírussal fertőzött madarak a vírusokat minden testváladékukkal és az ürülékükkel ürítik.