Gibraltár felé tart egy műholdas jeladóval frissen felszerelt, vonuló darázsölyvünk
Az augusztus 9-ei jelölési napról „Máriának” elnevezett tojó darázsölyv ezekben az órákban lépte át a francia-spanyol határt, hogy várhatóan Gibraltárnál keljen át Afrikába augusztus utolsó napján.
Ez még csak a második magyarországi darázsölyv, melynek vonulását a műholdas jeladónak köszönhetően szinte élőben követhetik nyomon a szakemberek és az érdeklődők az interneten. Ráadásul a rendkívül drága berendezéshez egy önzetlen felajánlásnak köszönhetően jutottak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának munkatársai.
A darázsölyv világviszonylatban is az egyik legkülönlegesebb táplálkozású ragadozómadár. Megjelenését tekintve leginkább az egerészölyvhöz hasonlít, alapvető zsákmányát viszont nem a kisrágcsálók, hanem elsősorban a talajba ásott üregekben élő társas darazsak és méhek jelentik, melyek lárvákkal teli lépeit erős lábaival tyúkszerűen kaparva szerzi meg.
A darázsölyvet az egerészölyvtől kissé hosszabb farka és repülés közben nyújtottabb
fejtartása is megkülönbözteti, de távolról és repülés közben csak a szakértők
tudják a két fajt elkülöníteni (Videó: Orbán Zoltán)
Az akár több ezernyi, veszélyes méreggel rendelkező és támadékony rovar szúrása ellen a szem és a csőr közelében apró, pikkelyszerű tollakkal védekezik. Hazai fészkelőállománya 500-750 párra becsülhető. Táplálékállatai korlátozott hozzáférhetősége okán a darázsölyv hosszú távú vonuló, a telet a Szaharától délre tölti. Az európai állomány három útvonalon: a Boszporusz érintésével a Földközi-tenger keleti partvidékén, nyugaton az Ibériai-félszigeten át Gibraltárnál, középen pedig Olaszország, Szicília és Málta érintésével vonul Afrikába.
A hazai állományból eddig ötnél kevesebb visszafogási adata volt csak a fajnak, amiből azt tudhattuk meg, hogy madaraink a Mediterráneum középső részén vonulnak, és telelőterületük Közép-Afrikában van. Az első műholdas jeladó 2014-ben került fel egy hím darázsölyvre a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából, a NAT-NET-DUNA/DUNAJ projekt keretében, Lipót térségében.
A település nevét viselő "Lipót" alapvetően új információkat szolgáltatott a fajról. Ősszel
ugyanis nem a középső, hanem a magyarországi madárfajoknál ritka nyugati
útvonalon repült négy éven át is ugyan oda, Északnyugat-Kamerunba,
tavasszal viszont hurokvonulást leírva már Olaszországon keresztül
tért haza. Térkép animációért katt a képre vagy ide >>
(Forrás: jeladosmadarak.mme.hu)
A most megjelölt „Mária” három napig még a befogás helyén, Baja térségében tartózkodott, majd egy hetet a Mecsekben töltött. Innen indult el 21-én, de Észak-Olaszországban nem fordult délnek, hanem sok helyen szinte méterre pontosan „Lipót” útvonalát lemásolva haladt nyugat-délnyugati irányban, feltételezhetően a Gibraltári-szoros felé.
A gyufásdoboznyi méretű és alig néhány grammos jeladót a tojó a hátán viseli. Így
az eszköz nem zavarja a repülésben és a mindennapi életében, ráadásul
a napelemek is kellő megvilágítást kapnak a működéshez
nélkülözhetetlen energiaellátáshoz
(Fotó: Kalocsa Béla)
Az elengedés pillanata (Videó: Kalocsa Béla - Tamás Enikő Anna)
"Mária" útját bárki nyomon követheti az interneten (katt a képre vagy ide >>), így a
szakemberek és az érdeklődők egy időben kapnak választ arra, hogy ez
az afrikai átkelés mikor következik be, és ez után milyen
útvonalon és hova repül a madár (Forrás: MME)
Reméljük, hogy a tojó szerencséje továbbra is kitart és tavasszal, majd ezt követően még éveken át nyomon követhetjük a mozgását!
Ezúton is szeretnénk megköszönni a névtelenséget kérő támogatónak, hogy felajánlásával hozzájárult hazánk egyik kevésbé ismert vonulási viselkedésű ragadozómadarának kutatásához és védelméhez. Reméljük, a jövőben több hasonló támogatás is segíti természetvédelmi munkánkat, hiszen tenni- és megismernivaló bőven akad akár a ragadozó-, akár a nagytestű vízimadarak, vagy éppen a fehér és fekete gólyák kapcsán.
Kalocsa Béla - Tamás Enikő Anna - Orbán Zoltán
