Vízimadarak segélykiáltása
Mi lesz a vizes élőhelyek madaraival?
Az idei évben Egyesületünk munkájában kiemelt figyelmet kapnak a vizes élőhelyek és azok madarai. A vízhez kötött fajok állománycsökkenése egyre aggasztóbb méreteket ölt, melynek oka az élőhelyek átalakulása és eltűnése.
Az alföldi táj látványához szorosan kötődő szikes tavak egykor burjánzó élővilága lassan a múlté lesz. Kiszáradásuk egyre nagyobb méreteket ölt, a helytelen vízgazdálkodás és az egyre hosszabb csapadékmentes, aszályos időszakok sürgős lépéseket követelnek. A vízmegtartás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.
A másik fő problémát az ipari-, építési- és turisztikai beruházások jelentik, melyek nagytavaink partjainak lebetonozásával, nádasainak kiirtásával és a vizek szennyezésével jár. A vizes élőhelyek ökoszisztémája így már nem képes ellátni feladatát, regenerálódni, pusztulásukat meg kell akadályozni.
A gazdasági érdekeket az élővilág védelmével összhangban lehet csak érvényesíteni, hiszen a természet csodálatos megújuló ereje is véges.
Nedves rétek, szikes tavak, mocsarak, tópartok madarai
Három jellegzetes fajt mutatunk be, melyek életmódja sok más fajhoz hasonlóan természetes vizeinkhez kötődik, és számuk drasztikus mértékben csökken.
A nagy goda karcsú, kecses partimadarunk, hosszú távú vonuló. A mocsaras, nedves, zsombékos rétek jelentik élőhelyét, ezen területek lecsapolása és feltörése költőhelyeinek elvesztését okozza. Rendszerint négy tojásból álló fészekaljat nevel, első sorban rovarokkal, férgekkel, csigákkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik. Hazai állománya jelenleg 60-80 pár körül mozog, mely megfelelő vízviszonyok mellett újra a többszöröse is lehetne.
A bíbic nedves rétek, szikes területek, vizes szántók gyakori fészkelő madara. Könnyen felismerhető bóbitájáról és kerekded szárnyáról, valamint jellegzetes jajgató, „bé-bic” kiáltásáról. Az egyik leghosszabb ideig hazánkban tartózkodó, gyakran seregélyekkel együtt vonuló madarunk, akár februártól novemberig is találkozhatunk vele. Főleg rovarokkal, pókokkal, férgekkel, puhatestűekkel táplálkozik. Száma a nedves élőhelyek eltűnése és a mezőgazdasági nagygép- és vegyszerhasználat hatására rohamosan csökken.
A piroslábú cankó egyetlen cankófajunk, melynek fészkelőhelyét a szikes- és mocsárrétek jelentik. Az élőhelyek lecsapolása, kiszáradása és túllegeltetése is csökkenti állományát. Rovarokkal, apró rákokkal és rovarokkal táplálkozik. A mediterrán térségben telel, akár már júliusban útra kelhet hazánkból. A vízvisszatartás és a madárbarát kaszálási gyakorlat elterjedése segítheti számának növelését.
Mit tesz a vizes élőhelyek megóvásáért az MME?
- Földön fészkelő fajok ragadozók elleni új védelmi módszerének tesztelése
- Az MME Vízimadárvédelmi Szakosztálya által végzett állományfelmérések és védelmi javaslatok kidolgozása
- Az élővilág és a mezőgazdaság számára egyaránt létfontosságú vízmegtartási módok terjesztése
- A legeltetés és a kaszálás madárbarát módszereinek kidolgozása és megismertetése
- Lakossági ismeretterjesztés, figyelemfelhívás a fenntartható vízfelhasználásra
Támogassa Ön is a vízimadarak védelmét!
- 2.000 forinttal hozzájárulhat a lakosság tájékoztatásához
- 5.000 forinttal hozzájárulhat az agrárgazdálkodókkal való együttműködéshez, vizes élőhelyvédelmi tevékenységeinkhez
- 10.000 forinttal hozzájárulhat az egyedi fészekvédelem eszközeinek beszerzéséhez (fészekkosarak és vadkamerák)
