A csökkenés oka a táplálkozóterületek zsugorodása és a hagyományos fészekrakó-helyek eltűnése volt. A fészkek úgynevezett kisfeszültségű villanyoszlopokra költözésével utóbbi veszély elmúlt, és az itt fenyegető fészekleszakadásokat is sikerült megelőzni a fészekmagasító "kosarak" kihelyezésével. Mivel azonban a faj az emberi településeken költ és azok közelében jár táplálék után, a gólyák táplálkozóterületeinek döntő része nem áll védelem alatt. Megnyugtató azonban, hogy az ország legsűrűbb állományú északkeleti-keleti részén nagy területek védettek (pl. Beregi-síkság, Bodrogzug, Hortobágy). Jelentős veszélyforrás a középfeszültségű szabad légvezeték-hálózat is, amelynek tartóoszlopain gyakran éri áramütés a madarakat. A védelmi terv meghatározza a jelenlegi veszélyeztető tényezőket, amelyek a következők: táplálkozóterületek csökkenése, áramütés, fészkek megsemmisülése stb., és javaslatokat fogalmaz meg azok elhárítására. A terv szerint a legfontosabb teendők: a táplálkozóterületek hosszú távú megőrzésének biztosítása, a középfeszültségű vezetékek oszlopainak szigetelése, további fészektartók kihelyezése.

ELTERJEDÉS
A fehér gólya Európában a Pireneusi-félszigeten, továbbá Németországtól a Közép-Orosz-hátságig fészkel. Hiányzik a Brit-szigetekről, Skandináviából és Olaszország nagy részéről is. Európán kívül csak Északnyugat-Afrikában, Dél-Afrika kis részén, Kis-Ázsiában és Észak-Mezopotámiában fészkel. Az állomány zöme kelet-Európában fészkel és a Boszporuszon keresztül Afrikába vonul telelni. Nyugat-Európából mint fészkelő, csaknem eltűnt a 20. század közepére, de amióta Afrika helyett az Ibériai-félszigeten telel a nyugati irányba vonuló egyedek nagy része, ismét növekvőben az állomány.

Magyarországon a fehér gólya általánosan elterjedt, és a fészkelésre alkalmas helyeken mindenütt megtelepszik. Elsősorban az alföldi területek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken - az agrársivatagok kivételével - mindenhol előfordul. A nedves területekhez kötődik, ezért állománysűrűsége a rossz vízháztartású agyagos öntéseken, réti, szikesedő, vagy erősen szikes talajokkal jellemezhető területeken a legnagyobb. Ott, ahol a talaj vízáteresztő képessége nagyobb, kisebb számban fészkel. Az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló térségekben állománya lényegesen alacsonyabb, de a nagy kiterjedésű lucernaföldek közelében még olyan helyeken is megtelepedett, ahol korábban évtizedek óta nem költött.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács, mai nevén BirdLife International 1934-ben szervezte az első nemzetközi gólyaszámlálást, amelyet 1958-ban, 1974-ben, 1984-ben, 1994/95-ben, 2004-ben és 2014-ben ismételt meg. Magyarország 1941-ben kapcsolódott be a felmérésbe, de nálunk a nemzetközi számlálások közötti időszakban is (1963, 1968, 1979, 1989, 1999, 2009, 2019) végeztek országos felméréseket. A nemzetközi számlálások alapján, nyomon követhető a nyugat-európai állomány drasztikus csökkenése, majd újbóli növekedése. Ezzel szemben a közép- és kelet-európai állomány igen jelentős nagyságú.

A hazai állomány 1941-től 1974-ig folyamatosan csökkent, 16 000 párról 4800-ra. Ezt követően lassú gyarapodás mutatkozott és a védelmi intézkedések hatására napjainkra 5000-5500 pár körül állandósult a fészkelőpárok száma. Az ezredfordulót követően ismét csökkenést mutattak ki a felmérések, 2019-ben mindössze 4000 pár volt a hazai költőállomány.

VÉDELMI HELYZET
A fehér gólya teljes fészkelőterületén védelem alatt áll. Magyarországon 1901 óta részesül törvényes oltalomban, 1993-tól fokozottan védett. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján a fehér gólya fészkeinek áthelyezéséhez, vagy eltávolításához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A magyar Vörös Könyv szerint az aktuálisan veszélyeztetett fajok kategóriájába tartozik. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A fehér gólya eredetileg a mocsaras, nedves területek madara. A vizes élőhelyek lecsapolása, a szántóföldek és a települések terjeszkedése jelentősen csökkentette eredeti élőhelyét. Ma csaknem a teljes állomány lakott területen fészkel. Korábban fészkét főleg fákra, épületekre rakta. A hetvenes évektől kezdve a hagyományosnak tekinthető fészkelőhelyek - fa, széles kémény - eltűnése következtében az állomány nagy része fokozatosan áttelepült a villanyoszlopokra. Jelenleg a fészkek 90-95%-a villanyoszlopon található. A gólya fészkelőhelye és táplálkozóterülete ma már nem esik egybe, mivel főleg lakott területeken költ, és sokszor attól nagyobb távolságra táplálkozik.

Költés
A gólyapárok többsége elszórtan, egyesével fészkel, de helyenként laza telepei is kialakulnak. Valódi telepes fészkelése hazánkban ritka, de pl. Spanyolországban gyakori. Fészekalja április első felében teljes lehet, átlagosan 4-5 tojásból áll. A tojó 2-3 naponként rak le egy-egy tojást. A 28-30 (max. 34) napig tartó kotlást a második tojás lerakása után kezdi meg. Nappal a szülők váltják egymást, de éjszaka csak a tojó ül a tojásokon. A kikelt fiókák négyhetes korukban állnak fel és a 8-9. héten repülnek ki. A gyenge, beteg fiókákat az öreg madarak kidobják a fészekből. A kirepülő fészekalj nagyságát a mindenkori táplálék- és időjárási viszonyok, illetve a költőpár kora és a tojásrakás kezdete határozza meg. Fészkenként a 2,2-2,3 kirepülő fióka tekinthető átlagosnak. Ivarérettségüket 3-5 év alatt érik el, nagyobbik részük azonban már az első évben elpusztul. A legidősebb példányok 30 évig is élhetnek.

Táplálkozás
A fehér gólya táplálkozása rendkívül változatos. Főleg a nedves réteken, kaszálókon, tarlókon, friss szántásokon, útszéleken és árokpartokon keresgél. Leggyakoribb táplálékállatai a szöcskék, sáskák, cserebogarak, futrinkák, ganéjtúrófélék, apró rágcsálók, békák, ebihalak, gyíkok, halak, de sok gilisztát is elfogyaszt. Vonuló és telelőterületein a száraz szavannákon is táplálkozik, ha ott megfelelő mennyiségű táplálékot talál (pl. sáskajárás idején).

Vonulás
A fehér gólya vonulási útvonala és telelőterülete a gyűrűzési eredményeknek és a jeladós madaraknak köszönhetően jól ismert. A gyülekezés augusztus elején kezdődik, és a kisebb-nagyobb csapatokba verődött fiatal gólyák augusztus közepén indulnak útnak. Vitorlázó repülők lévén a szárazföld felett kialakuló felszálló légáramlatokat kihasználva haladnak dél felé. Az európai állomány két "kapun" keresztül hagyja el földrészünket. Korábban a Németország közepét átszelő Weser-folyótól nyugatra fészkelők vonultak a Gibraltári-szoroson átrepülve Nyugat- és Közép-Afrikába felé telelni. Ma ez a határ már a lengyel határ közelébe tolódott, mivel az egyedek az Ibériai-félszigeten telelnek és  rövidebb vonulás miatt magasabb a túlélési esélyük. A kelet-európai gólyák, így a hazánkban fészkelők is, a Boszporusz felett kelnek át, majd Kis-Ázsiát átszelve a Földközi-tenger keleti partvidékén haladnak tovább, s a Szuezi-öbölnél érik el Afrikát. Innen a Nílus folyását követik, majd Ugandán, Kenyán, Tanzánián és Zimbabwén keresztül a Fokföldig vonulnak. A műholdas jeladós madarak mutatták ki, hogy a madara jelentős része egy kitérőt tesz a Csád-tó felé. Az állomány részben a kelet-afrikai szavannákon telel, sokszor ugyanaz az egyed évről évre is több száz kilométerre előző évi telelőhelyétől. Fészkelőhelyükre január végén, február elején kezdenek visszaindulni. Korábban rendszerint március második felére, április elejére fejeződött be a visszatérésük, ma már március közepén jelentős számban érnek vissza hazánkba. Az elsőéves gólyák egy része még nem tér vissza, ezek a nyarat a Közel-Keleten töltik. Az egy évesnél idősebb fiatalok csapatokba verődnek, s egész nyáron együtt vannak. Gyakran zaklatják a környéken fészkelő párokat. Az utóbbi években egyre jellemzőbb, hogy szeméttelepeken láthatók ezek a csapatok.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Táplálkozóterületek megszűnése
A fehér gólya legfontosabb táplálkozóterületeinek, a nedves, mocsaras réteknek a fogyatkozása napjainkban is általános jelenség. Korábban a nedves területek szándékos kiszárítása, meliorálása, a legelők feltörése következtében fogyatkozott a fehér gólya táplálékbázisa, ma már ezt tetézi a klímaváltozás hatása is. Növeli a veszélyt a legelő háziállat-állomány drasztikus csökkenése is, mivel a felhagyott legelőkön felverődő növényzetben nem képes táplálkozni, a kaszálással hasznosított gyepek pedig kevesebb ideig és kevesebb mennyiségű táplálékot  tudnak nyújtani. Veszélyezteti a fehér gólyát a füves területek mesterséges erdősítése és spontán beerdősülése is. A változatos földhasználatú, extenzív hasznosítású, a hagyományos mezőgazdasági jellegű területek és a vizes élőhelyek megtartása az alapja a táplálkozóterületek védelmének.

Áramütés
A fehér gólyák pusztulása leggyakrabban (a felmérések szerint 94%-ban) áramütés miatt következik be. A fészek közelében, a középfeszültségű hálózatok oszlopain főleg a fiatal, frissen kirepült gólyák szenvednek áramütést. Gyakran egész fészekaljak pusztulnak el így. A táplálkozóterületek közelében húzódó középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopaira felszálló gólyákat szintén gyakran éri áramütés. Újabb veszélyforrást jelent, ha a madarak ezeken a középfeszültségű oszlopokon kísérleteznek a fészekrakással. Ha a gólyák nekirepülnek a vezetékeknek, az is okozhat veszteséget. Az 1990-es évek elejétől egyesületünk tagjai az áramszolgáltatókkal együttműködve folyamatosan dolgoznak a veszélyes középfeszültségű vezetékek tartóoszlopainak madárbaráttá tételén.

Fészkek megsemmisülése
Az érvényben lévő jogszabályok ugyan tiltják a fehér gólya fészkének engedély nélküli eltávolítását, ennek ellenére ez még ma is előfordul. Elsősorban a hagyományos fészkelőhelyek (kémény, háztető, torony) esetében történnek szabálysértések. A fákra épített fészkek legtöbbször természetes úton (kiszáradás, kidűlés, viharkárok) semmisülnek meg. A kisfeszültségű villanyoszlopra épült fészkek idővel - akár a vezetékkel együtt - leszakadhatnak, a fészekanyagként felvitt fémdarabok miatt kigyulladhatnak, ezért kiemelt gólyavédelmi feladat az újonnan épült fészkek magasítóra helyezése a költési időszak után.

Mérgezés
A táplálkozóterületeken történő növényvédőszer-használat potenciális veszélyt jelent a fehér gólyákra. Különösen a füves területeken történő védekezés válhat végzetessé, de szerencsére ezeken a helyeken kémiai szerekkel történő beavatkozást ritkán végeznek. Az afrikai telelőterületeken napjainkban is nagy mennyiségű vegyszert használnak fel a vándorsáskák elleni védekezésben. Olyan veszélyes mérgeket is bevetnek, amelyeket a világ sok országában már régen betiltottak. Ebben a régióban tömeges méretű pusztulások még napjainkban is rendszeresen előfordulnak. A fehér gólya védelmének fontos része a telelőterületeken történő mérgezések korlátozása, illetve a vonulás során bekövetkező vesztesség mérséklése.

Egyéb emberi hatások
Bár a fehér gólya közkedvelt madár, újabban mégis számos helyen szándékosan zavarják, gátolják megtelepedését. Így védekeznek esetleges "szemetelése", meszelése ellen. Sajnos még napjainkban is előfordul egy-egy gólya lelövése. A széna- és szalmabálák kötözőzsinórjaitól is évente tucatnyi gólya - és valószínűleg sok egyéb madárfaj számos egyede - pusztul el. A gólya lábára tekeredő zsinór miatt ugyanis könnyen fennakadhat a fészekben vagy a pihenőfán. Az út mellett táplálkozó gólyák közül néhányat az autók gázolnak el.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Európa egyik legstabilabb fehérgólya-állománya Magyarországon fészkel. Az állomány fenntartása ezért kiemelten fontos feladatunk.
Az MME célja a jelenlegi magyarországi fészkelőállomány hosszú távú fennmaradásának biztosítása, élőhelyeinek megőrzése.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A fehér gólya egyedi védelmének és a fészkelőhelyek megőrzésének jogi feltételei biztosítottak. A gyakorlati megvalósításban azonban még vannak hiányosságok. Sürgősen el kell érni, hogy a fehér gólyák fészkét még engedéllyel is csak akkor lehessen eltávolítani - költési időn kívül -, ha egyúttal alternatív fészkelési lehetőséget is kínálnak számukra. Ha engedély nélkül távolítják el a fészkeket (különösen a költési időben), kezdeményezni kell a büntetést és az elkövető költségén új fészek kihelyezését. Biztosítani kell, hogy a nagy, összefüggő, külterjes művelésű táplálkozóterületei hosszú távon fennmaradjanak.

Gyakorlati védelem
Vizes élőhelyek (nedves rétek, mocsarak) létesítésével, helyreállításával és a gyenge minőségű szántóterületek legelővé, kaszálóvá alakításával növelni kell a táplálkozóterületek kiterjedését. Meg kell gátolni a még meglévő gyepterületek beerdősülését és beerdősítését. A meglévő gyepterületek megfelelő kezelése (legeltetés, esetleg kaszálás) is elengedhetetlen a hatékony védelemhez. A villanyoszlopokra épült fészkeket folyamatosan át kell helyezni a tartóállványokra. Gondoskodni kell a veszélyeztetett és a természetes okok miatt megsemmisült fészkek áthelyezéséről, illetve pótlásáról. A fészkelő- és táplálkozóhelyek közelében a 20 kV-os szabad légvezetékek tartóoszlopainak és transzformátoroszlopainak szigetelését el kell készíteni. Fontos, hogy a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopszabványa  ne változzon úgy, hogy a madarakra, köztük a fehér gólyára is veszélyes új oszlopsorok épülhessenek. Speciális problémát jelentenek az öreg házakon, kéményeken fészkelő gólyák. Az épületek elbontása, átalakítása során gondoskodni kell új fészkelésre alkalmas lehetőség megteremtéséről. Gondoskodni kell a sérült madarak ápolásáról és lehetőség szerint, minél előbb vissza kell juttatni őket a természetbe. A jó szándékú, azonban felesleges "madármentést" (fiókák indokolatlan kiszedését a fészkekből) kerülni kell.

Kutatás és monitoring
Az állományváltozások folyamatos nyomon követése érdekében a kijelölt mintaterületein évenként, országos szinten pedig ötévenként pontos számlálást kell végezni. A fehér gólya költésbiológiájában, életmódjában a korábbi kutatások ellenére vannak ismeretlen részletek. Az esetleges változások kimutatása érdekében a kisebb körzetekben a teljes fészkelőállomány hasonló célú vizsgálatát célszerű elvégezni, rendszeres adatgyűjtéssel, fiókagyűrűzéssel. Fenn kell tartani a fészkek naprakész számítógépes nyilvántartását.

Tudatformálás és propaganda
Széleskörű propagandát kell folytatni a lakosság körében a fészkelő- és táplálkozóhelyek megőrzése érdekében. Információs anyagot kell készíteni és eljuttatni az oktatási intézményekhez és az önkormányzatokhoz. Az állományfelmérésekről és a gólyavédelmi eredményekről a sajtón keresztül folyamatosan tájékoztatni kell a "gólyatulajdonosokat", az önkormányzatokat és a nagyközönséget. A fehér gólya ismertsége miatt kiválóan alkalmas a madárvédelem, illetve a természetvédelem célkitűzéseinek széleskörű propagálására. Ennek megfelelően az MME kampányaiban a fehér gólyának központi helyet kell biztosítani.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME fehérgólya-védelmi programját a helyi lakossággal, a természetvédelmi hatóságokkal és az áramszolgáltatókkal szoros együttműködésben kívánja megvalósítani. Az önkormányzatokkal és az iskolákkal való folyamatos kapcsolattartás különösen fontos feladat. A védett területek esetében együtt kell működni a természetvédelmi kezelő személyzettel. Az áramszolgáltatókkal évtizedek óta meglévő jó kapcsolatot fenn kell tartani, nélkülük ugyanis nem valósítható meg a fehér gólya védelme. Különösen fontos feladat a földtulajdonosokkal és földhasználókkal történő napi kapcsolat kiépítése és ápolása annak érdekében, hogy a helyben felmerülő problémákra gyorsan tudjunk reagálni. Speciális partnerek az ún. "gólyatulajdonosok", akiknek házán, kéményén lakott fészkek találhatók. Mivel ezek a legtöbb esetben régi házak idős lakókkal, gyakran igényelnek segítséget. Velük helyi csoportjainknak napi kapcsolatot kell kialakítaniuk és fenntartaniuk.

IRODALOM
Boldogh, S. (1998) A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) hatékony védelmét megalapozó vizsgálatok tapasztalatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 133-136. p.

Jakab, B. (1978): Magyarország gólyaállományának 1974. évi felmérése. Móra F. Muz.vk. 1976/77-1, 495-534. p.

Jakab, B. (1985): A gólya populációdinamikájának két évtizede az 1979. évi felmérés eredményeinek tükrében Magyarországon. Móra F. Muz. Évk. 1982/83-1., 413-451. p.

Jakab, B. (1987): A fehér gólya állománya Magyarországon 1984-ben. Móra F. Muz Évk. 1987-1, 473-512. p.

Jakab, B. (1991) A fehér gólya (Ciconia ciconia) elterjedésének összefüggése a talajtípusokkal Magyarországon.
Állatt. Közl., 77. 59-67. p.

Lovászi, P. (1998) A fehér gólya (Ciconia ciconia) helyzete Magyarországon az 1941-1994 közötti országos állományfelmérések eredményeinek tükrében
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 1-8. p.

Lovászi, P. (2002) A fehér gólya és védelme.
MME kiadványa, Budapest 24 pp.

Marián, M. (1962): Der Weißstorch in Ungarn in dem Jahre 1956-1958. Móra F. Muz Évk. 1960/2. Szeged, 231-269. p.
Marián, M. (1968): Bestandsveranderung beim Weiss-storch in Ungarn 1958-1963. Móra F. Muz. Évk. 1968., 283-314. p.
Marián, M. (1971): A gólya populáció-dinamikája Magyarországon 1963-1968 Móra F. Muz.Évk. 1971/1., 37-49. p.
Marián, M. - Tráser, Gy. (1979): A magyarországi gólyák (Ciconia ciconia) vándorlása a gyűrűzések visszajelentései alapján. Aquila 85. 113-121.p.

Rékási, J. ( 1975) Fehér gólya (Ciconia ciconia) fészekben gyűjtött köpetek elemzése.
Aquila 80-81. 282-283. p.

Rékási, J. ( 1979) Adatok a gólya (C. ciconia) táplálkozásához.
Tiscia Supl. 2. Puszta 8. 9-11. p.

Rékási, J. ( 1989) Nahrungsbiologische Untersuchungen am Weisstorch (Ciconia. ciconia).
Proc. I. Int. Stork Conservation Symp. Schriftenreiche des DDA 10. 397-402. p.

Rékási, J. -Jakab, B. (1984) Ökológiai vizsgálatok Észak-Bácska gólyaállományán tíz év tükrében.
Aquila 91. 101-108. p.

Rékási, J. -Jakab, B. - Haraszthy, L. (1995) Adatok a fehér gólya (Ciconia ciconia) hortobágyi táplálkozásáról.
Aquila 102. 9-19. P .

Schulz, H. (1994): Zur Bestandsituation des Wei ßstorchs (Ciconia ciconia) - Neue perspektiven für den "Vögel des Jahres 1994"? Berichte zum Vogelschutz 32. 24 pp.

Schulz, H. (eds.) (1999): White Stork on the up? Proceedings book of International Symposium on the White Stork 1996 Hamburg, Germany. NABU, Bonn.