Havasi varjú
Magyarországon rendkívül ritka, mindössze egy alkalommal fordult elő hazánkban, 1928-ban. Európai állománya csökken, a jövőben hazai előfordulása mégsem zárható ki. Ritkasága miatt nálunk természetvédelmi jelentősége nincs. Állandó madár, de kóborló példányok sokfelé előfordulhatnak a kontinensen, akár fészkelőhelyüktől távolabb is. Előszeretettel siklik, vitorlázik a kopár szeles hegyoldalak felett, ahol kihasználja légáramlás felhajtóerejét. Így kisebb energiabefektetéssel képes repülni. Megszokja az ember közelségét, olykor a havasi csókához hasonlatosan egészen bizalmassá válhat.
Élőhelye, költése:
Eurázsia és Észak-Afrika magashegyi területein, sziklafalakon, várromokon költ. Gallyfészket épít, melyet szőrrel bélel ki. Fészekalja 3-4 tojásból áll. A költés a tojó feladata, eközben táplálásáról főleg a hím gondoskodik. A kotlási idő 17-23 nap, a fiókák 38-40 naposan válnak önállóvá. Rovarokkal és más gerinctelenekkel, valamint növényi eredetű élelemmel táplálkozik.
A fajnak nincs magyarországi gyűrűzési és megkerülési adata.