Búbos vöcsök
A legnagyobb hazai vöcsök, mely hazánk nagyobb állóvizeinek rendszeres és jellegzetes költőfaja. A vizes élőhelyek védelmével, a mesterséges vízfelületek szakszerű gondozásával a hazai állomány léte biztosított. Rövidtávú vonuló, elsősorban Dél-Európában telel, hazánkból a madarak nagy része késő ősszel elvonul, csak néhányan maradnak a be nem fagyó vizeken. Nevét a fejen található, jellegzetesen felmeredő dísztollairól kapta, mely csak az öreg madarakon figyelhető meg kora tavasztól nyár végéig.
Élőhelye, költése:
A búbos vöcsök elsősorban a zárt nádasok és a nyílt vízfelületek határán telepszik meg. A korán visszaérkező madarak hamar őrizni kezdik revírjüket, és megkezdik fészkük építését, ami különböző növényi eredetű anyagokból áll. A tojó 5-7 tojást rak, a fiókák kikelésük után képesek követni szüleiket. Évente egyszer költ, ha az első fészekalj megsemmisül, pótköltésbe kezdhet. Elsősorban hallal táplálkozik, de fiókanevelés idején főleg rovarokat zsákmányol, esetenként növényi táplálékot is fogyaszt. Mint más vöcsökfélék, ez a faj is hajlamos a tollevésre.
Búbos vöcsök
Fiatal búbos vöcsök
Hazai előfordulás
Állományváltozás
Információk a grafikon helyes értelmezéséhez: