A legnagyobb európai sas. Kontinensünk állománya élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt a ’70-es években kritikus pontot ért el. Hazai populációja azóta folyamatosan nő. A rétisas a zavarásra és a környezet állapotára érzékeny faj, védelme ezért a magyar természetvédelem kiemelt feladata. Élőhelyeinek védelme, más kevésbé látványos fajok oltalmához is hozzájárul. Állományát fészkelő- és táplálkozó területeinek zavarása, valamint megszűnése veszélyezteti leginkább. Mint a legtöbb nagytestű madár esetében, a sasoknál is nagyon gyakori az áramütés miatti pusztulás. Szándékos és véletlen mérgezések miatt is sok madár pusztul el, időnként pedig le is lövik ezeket a ritka madarakat. Élőhelyük zavartalanságának biztosítása, a megfelelő erdő- és tógazdálkodás, valamint tudatformálás mellett a természetvédelem fontos feladata a sérült madarak gondozása és visszavadítása. A hazai párok egész évben a fészek környékén tartózkodnak, a fiatalok pedig kóborolnak. Évente 500-700 rétisas érkezik hozzánk a Baltikumból a tél folyamán, ezek áttelelését a madarak etetésével segíthetjük.

Élőhelye, költése:

Eurázsia északi részének partvidékein él Grönlandtól Kamcsatkáig. A Kárpát-medencében élő párok egy szigetszerű populációt alkotnak. Víz közelében költ, tengerpartokon, tavak és folyók közelében. Nálunk a folyók mentén lévő galériaerdők és idős tölgyesek fészkelője. Nagytermetű madár, ezért úgy választja a hatalmas fészkének otthont adó fát, hogy megfelelő beszállófolyosót találjon. Tél közepén már megkezdi fészke tatarozását, februárban pedig sokszor már tojásain ül. Fészekalja 1-3 tojásból áll. A fiókák 40 nap kotlás után kelnek ki, a költés alatt a hím eteti párját. Amíg kicsik a fiókák, valamelyik szülő mindig őrzi őket. Három hónapig maradnak a fészekben. Táplálékában a vízimadarak, kisemlősök és halak dominálnak. Ez a hatalmas madár akár nagy halakat, vadludakat is elejthet, de jelentős a dögfogyasztása is.