Szárcsa
Országszerte gyakori, akár az ember közelségét is elviselő koromfekete madár, legfeltűnőbb ismertetőjegye fehér homlokpajzsa. Nem ismertek olyan folyamatok, melyek egész állományát negatívan befolyásolják. Vadászható faj, de nálunk nincs különösebb tradíciója vadászatának. Vonuló, az állomány legnagyobb része a telet tőlünk délre tölti, de egyre több példány telel át be nem fagyó vizeinken.
Élőhelye, költése:
Az Óvilág jelentős részén előfordul, elterjedési területe Európától Ausztráliáig terjed. Hazánkban is minden jelentősebb vizes élőhelyen előfordul, akár városi tavakon is. A sűrű növényzetű, náddal, gyékénnyel tarkított, de hínárnövényzetben is bővelkedő vizeket kedveli. A korán kiszáradó élőhelyeken sokszor meghiúsul költése. Viszonylag nagyméretű fészkét a nyílt vízhez közel eső sűrű nádas szélére építi legszívesebben. Fészekalja 6-12 tojásból áll. A fiókák 21-24 nap kotlási idő után kelnek ki. A szülők közösen vezetgetik fiókáikat. A csibék eleinte fekete színűek pirosas fejjel, később szürkés tollruhájuk alakul ki, csak az őszi vedlés idejére alakul ki fehér homlokpajzsuk és a felnőttekre jellemző koromfekete tollruhájuk. Előfordul, hogy a szülők másodköltésbe kezdenek a fiókák önállóvá válása után. A szárcsa táplálékának döntő része növényi eredetű, magvakat, hajtásokat fogyaszt, de ezt kiegészíti gerinctelenekkel, ebihalakkal is.
Kifejlett szárcsa
Fiatal szárcsa
Hazai előfordulás
Állományváltozás
Információk a grafikon helyes értelmezéséhez: