Kormos szerkő
Európa nagy részén, Ázsia, Észak-Amerika, valamint Észak-Afrika bizonyos részein költ. Korábban a leggyakoribb szerkőfajunk volt. Hazai állománya ingadozó, mely erősen függ a költőhelyének éves vízviszonyaitól. Apró halakat, vízirovarokat, ebihalakat fogyaszt, melyeket a víz felszínén kap el. A fattyúszerkővel ellentétben nem bukik a víz alá a táplálék után, hanem a víz felszíne felett egy helyben repülve, szitálva lesi zsákmányát, majd csap le rá.
Élőhelye, költése:
A fattyúszerkőnél sűrűbb, a fehérszárnyú szerkőnél ritkább növényzetű élőhelyeket népesít be, de a víz jelenlétéhez ragaszkodik. Zsombékos mocsarakban, szennyvízülepítő tavakon, ritkás nádasokban telepszik meg telepesen, sokszor a dankasirályokkal közös kolóniában. Általában 3 tojást rak, melyeken az utolsó lerakása után kezdi meg a kotlást, így a fiókák egyszerre kelnek ki. Ebben különbözik a fehérszárnyú szerkőtől, melynek fiókái néhány napos különbséggel jönnek a világra. A hím mind a kotlásban, mind a fiókanevelésben segíti párját.
Kifejlett, nyári tollazatú kormos szerkő
Kifejlett, téli tollazatú kormos szerkő
Fiatal kormos szerkő
Hazai előfordulás