A leggyakoribb hazai réce, a házi kacsa őse. Mivel azzal korlátlanul kereszteződik, típusos egyedein kívül változatos színű egyedek is előfordulnak állományában. Alkalmazkodó faj, szinte minden vizes élőhelyen előfordul, a legnagyobb folyóktól a városi parkokban lévő apró tavakig. Állományát ismereteink szerint semmilyen folyamat nem veszélyezteti, természetes populációját tenyészetekből származó egyedekkel növelik a vadászok. Nem védett, vadászható faj. A hazai állomány jelentős része be nem fagyó vizeinken telel át, sokan érkeznek hozzánk északabbról is, kemény teleken viszont nagyon lecsökkenhet a nálunk tartózkodó madarak száma.

Élőhelye, költése:

Észak-Amerikában és Eurázsia nagy részén elterjedt, gyakori, könnyen alkalmazkodó faj. Tavak, folyók, mocsarak, patakok mentén sűrű növényzetben költ, de előfordul, hogy víztől távol fészkel. Városi környezetben épületeken is megkísérli a költést. A hazai récék közül legkorábban áll párba, sokszor már márciusban kotlani kezd. Ha a költés meghiúsul, pótköltésbe kezdhet, sőt másodköltése is előfordul. Fészkét növényi anyagokból építi, pehelytollaival béleli. Fészekalja 9-16 tojásból áll, a kotlási idő 28 nap. A kiskacsák körülbelül nyolchetes korukban válnak röpképessé, ezután nagyobb csapatokat alkothatnak. Tápláléka változatos, magvakat, növényi hajtásokat jelentős arányban fogyaszt. A kipergett gabonaszemeket a tarlóról előszeretettel összeszedegeti. Állati eredetű táplálékot kiegészítésként fogyaszt, csigák, férgek rovarok és lárváik szerepelnek étlapján.